Kilövésre ítélt vad a város szívében

Egy belvárosi lakos bejelentést tett a sárbogárdi önkormányzat illetékes osztályán, hogy egy őz a kertjébe költözött. A barna bundás kiválóan érezte magát, így egyértelművé vált, hogy önként nem távozik. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közelben van egy, az őzek számára kifejezetten ideális búvó- és pihenőhely, sűrű bokrokkal. A hivatal elindította az eljárást, ennek megfelelően a rendőrséghez fordult, hogy az mint illetékes szerv engedélyezze az állat kilövését. Az engedély megjött, és a település jegyzője, Venicz Anita fel is hívta a lakosság figyelmét az esetleges veszélyre.

Ha van is engedély, a kilövést akkor is csak a területileg illetékes vadásztársaság hivatásos vadásza végezheti el, így került kapcsolatba a panaszos Szegedi Józseffel. A cseppet sem önkéntes őztulajdonos a bejelentést követően rendszeresen jelentette a puskás embernek, hogy itt legel, ott fekszik, amarra fut a vad, ám akkor még vártak az engedélyre.

Szegedi elmondta: – Amikor végre megjött az engedély, akkor kimentem és láttam is az őzet, de csak a szomszédban, ahová nem volt lehetőségünk bejutni, hiszen magánterületre nem léphetek be külön engedély nélkül. Azóta pedig eltűnt, az is lehet, hogy megérezte a lőporszagot – tette hozzá tréfásan Szegedi. Hozzáfűzte, nem szívesen vesz részt ilyen feladatokban, de néha sajnos elkerülhetetlen. – A bejelentést tevő hölgynek is mondtam, hogy ez a vad nem helikopterrel vagy ejtőernyővel jött, így amerre jött, arra majd el is megy.

Arra a kérdésre, hogyan lehet végrehajtani a kilövést jól, vagyis a lakosság, illetve, értékeinek sérülése nélkül, azt felelte a hivatásos vadász: – Legtöbbször az engedély megszerzése a nehezebb feladat. Ha a gyakorlati oldalát vesszük górcső alá, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb a helyzet. Leginkább egy kis kaliberű, 0.22-es kispuskával végezzük el a ránk bízott feladatot. Az ilyen fegyverből kirepülő golyó az esetek többségében el sem hagyja a megsebzett állat testét, de természetesen figyelembe vesszük a hátteret is. Csak akkor lőhetünk, ha minden kétséget kizáróan megbizonyosodtunk arról, hogy sem emberi életben, sem eszközben, sem vagyontárgyban semmi kárt nem okozunk. Amíg ebben nem vagyunk biztosak, addig a fegyverek hallgatnak.

Mivel az engedély szerint már június 10. óta lőhető a sárbogárdi „ejtőernyős”, így folyamatosan ketyeg az óra, és már csak három hét maradt a négyből a kilövésre. Ha július 10-ig nem sikerül néhány óráknak tűnő pillanatra befogni az őzet a távcső célkeresztjébe, akkor újra kell indítani az engedélyezési eljárást – ha mégis visszatér a kedvenc kertjébe.