Szerzetesek kétkezi munkáját is dicséri a trappista sajt

A trappista szóról azonban eszükbe kell jussanak a trappista szerzetesek is. Az 1660-as években egy bizonyos Notre-Dame de la Trappe nevű apátság ciszterci apátja szigorú reformokat hozott, olyannyira szigorú volt, hogy végül is új rend kerekedett belőlük, az ő ragadványnevük lett a trappisták.

Már a kezdetektől fogadalmaik között volt a kétkezi munka kötelessége, s ez egyenesen mutatott a növénytermesztés és az állattartás felé. A tehenek tartása tejet, így sajtot adott, a komló termesztése a sörkészítéshez vezetett.

A trappista sörök felsőerjesztésűek. Az ilyen eljárással készült sörök divatosak a magyar piacon. Fontos, hogy trappista sörként kizárólag a trappista szerzetesek által főzött sörök címkézhetők fel. Hasonló szabályozás már a trappista sajtot is elérte. A trappista sajtot először a Notre-Dame de Port-du Salut kolostor szerzetesei készítettek. Hazánkba nem francia földről, hanem Bosznia-Hercegovina felől érkezett, egy Banja Luka-i kolostorból, még az 1880-as években.

Pózer István, a Fehérvárcsurgóról induló, jelenleg Isztiméren működő Csurgódombi Sajtkonyha sajtkészítője, amikor a trappista sajtról faggattuk, rámutatott, hogy egy friss honi szabályozás következtében előfordulhat, hogy hamarosan eltűnnek a boltokból a minőségi megkülönböztető jelző nélküli, trappista elnevezésű sajtok.

– A trappista sajt egy régi bizalomra okot adó név, de ezt már az utóbbi években nagyon tönkretették egyes gyártók – fogalmazott a sajtkészítő, aki hozzátette: A boltokat elárasztó gumis állagú, növényi zsírokat tartalmazó sajtutánzatok miatt már szükségszerű egy szigorúbb szabályozás.

István úgy jellemezte az ő trappista jellegű sajtjukat, hogy az igazi családi sajt: önmagában is finom, de rántva, és melegszendvicsen is kiváló. A neve: Csurgódombi TrapPisti.

– A trappista sajtkultúra itthon még mindig meghatározó, így nálunk is ebből fogy a legtöbb – mondta.