Megyei probléma: a házunk előtti fa nem a miénk, még akkor sem, ha mi ültettük

Azzal a legtöbb családi házban élő tisztában van, legyen az az ingatlan vidéken vagy épp a nagyvárosban, hogy az úttest közepéig köteles a tulajdonos figyelni a rendre, a tisztaságra, és ha van járda, akkor annak csúszásmentességére is. Mivel a kerítésen túli terület is jelentősen befolyásolja a házról alkotott összképet, a legtöbb háztartás sokat költ és sok időt tölt ennek szépítésével. A település arculatát és hangulatát is meghatározza, ha elvadult árokpart helyett rendezett virágoskertek szegélyezik az úttestek, illetve a járdák nyomvonalát. A nagyobb gondok akkor szoktak kezdődni, ha fa vagy akár egy egész fasor áll a ház előtt.

Ki vághatja ki, és hogyan, milyen esetben?

Dornyi Sándor jegyző kérdésünkre válaszul elmondta: – A közterületen lévő fa esetében mindenképpen jegyzői engedély kell a kivágáshoz. A fás szárú növények védelméről szóló 346/2008-as kormányrendelet, ami 2008. december 30-án emelkedett jogerőre, ezt egyértelműen meghatározza. A rendelet melléklete alapján be kell nyújtani a fakivágási engedélykérelmet a település önkormányzatának jegyzőjéhez, aki jogosult szabályozni ezt a tevékenységet.

A szakembertől azt is megtudtuk, hogy élő fát csak a legindokoltabb esetben lehet kivágni, tehát élet-, vagyonbiztonság érdekében, illetve ha a közlekedést veszélyezteti, vagy ha például belenő a villamos hálózatba.

A szakember elmondta: vannak olyan különleges esetek, amikor maga az önkormányzat kér a saját területén lévő fára vágási engedélyt. Ilyenkor egy másik, akár szomszédos településen működő jegyzőt kell megbízni az engedély kiállításával, mert a polgármester, aki a kérelmező, egyben munkáltatója is a saját jegyzőjének. De általában az önkormányzati tulajdonú közterület esetében nem kell engedélyt kérni, hiszen ott nem vita tárgya, hogy kié a fa. Ugyanúgy kivághatja az önkormányzat az adott fás szárú növényt közterületen, ahogy egy magánszemély a saját udvarán.

Állami, önkormányzati

Jelenleg kétfajta közterület van Magyarországon: állami és önkormányzati tulajdonban lévő. Ha például egy települést átszelő út a magyar állam kezelésében van, akkor a mellette lévő részek is abban vannak, így tehát a padka és a járda, illetve a járda és a kerítés közé ékelődő területek is, márpedig ezek az utcai fák leggyakoribb előfordulási helyei. Mivel azonban az adott település határain belül terül el, ebben az esetben is a jegyző adja ki a kivágási engedélyt, ahhoz azonban előtte be kell szereznie a fával rendelkezni jogosult hozzájárulását.

A jegyző hangsúlyozta: – A rendelet pótlási kötelezettséget is előír, és ha az adott területen műszaki okok miatt, mert mondjuk útban van közműveknek, közlekedésnek, nem lehet új fát ültetni, akkor elő szoktuk írni azt, hogy milyen típusú fát és hol kell telepíteni pótlólag, a kivágott helyett. Később ellenőrizni kell, hogy elvégezte-e a megadott határ­időre a kötelezett személy a pótlást, továbbá azt is, hogy az új fa milyen. Ugyanis a rendelet tiltja például az úgynevezett inváziós fajok telepítését.

Cél a zöldterületek védelme

A rendeletek célja természetesen az, hogy a zöld felületek lehetőség szerint megmaradjanak. Ezért sokan tesznek is, és bár a közterületen történő faültetés éppúgy engedélyköteles, mint a kivágás, ezt sokan elmulasztják, és már csak akkor tűnik fel a járókelőknek vagy éppen az önkormányzatnak az új jövevény, amikor a feltűnés nélkül odaültetett dió- vagy éppen szilvafa már zavarja a kilátást, illetve akadályozza a forgalmat vagy a gyalogosokat. Ültetésnél az engedélyek beszerzésén túl ügyelni kell arra, hogy kapubejárókat szabadon kell hagyni, s a közműveket sem zavarhatja a fiatal, de a későbbiekben magasodó, terebélyesedő növény. Persze a telepítést lehet további helyi rendeletekben is szabályozni, és ezt a legtöbb önkormányzat, főleg a nagyobb városokban meg is teszi.

A telepítésekkel kapcsolatban Dornyi elmondta: – Az én praxisomban többször volt már olyan, hogy az önkormányzat ingyen adott a lakosságnak különböző, jellemzően nem gyümölcs fajtájú facsemetéket, cserjéket, örökzöldeket, egy-egy fásítási program keretében. Ilyenkor annyi szokott lenni csak a kitétel, hogy aki visz a növényekből, az köteles közterületre ültetni. Ez nemcsak azért jó, mert szép zöld lesz az utca, hanem azért is, mert mindenki a sajátjának érzi, és később gondozzák majd a növényeket, hiszen ők ültették őket csemetekorukban.

Arra a kérdésre, hogy ezen szabályok mennyire épültek be a köztudatba, azt mondta a jegyző: – Tapasztalatom szerint kedvező tendencia indult el ebben az ügyben. A kivágással kapcsolatos szabályokat egyre többen ismerik és betartják, sőt, már azon ügyfelek száma sem alacsony, akik a saját telkükön álló fa kivágásához akarnak engedélyt kérni. Ami persze felesleges.