Az én kedves kis falum – Vértesboglár

Akár Bicske, akár Fehérvár felől érkezik az ember, lejtőn gurul be a faluba, és már elsőre is azonnal feltűnnek a gondozott utcák, házak, és a sok zöld, ami akár a település színe is lehetne. Vértesboglár szép rendben sorakozó, ápolt és gondozott házaival, udvaraival tipikus sváb település, ahol ma is őrzik a nyelvet és a hagyományokat. Történelme a római időkig nyúlik vissza, de a középkorban Baklár nevű falu – mint oly sok magyar település – a török időkben elpusztult, elnéptelenedett. Vértesboglárt 1760-ban a terület tulajdonosa, Eszterházy Ferenc telepítette be ismét – a betelepedők tatai uradalmának falvaiból és a bajorországi Schwarzwaldból érkeztek. 1768-ban már 129 úrbéres családfőt írtak össze. A telepesek az erdőt nagyrészt kiirtották, helyükön legelőket, szántóföldeket létesítettek, és jelentős méretű szőlőültetvényt hoztak létre.

Katolikus templomukat 1810-ben emelték, mely sok mindenről mesélhetne, ha beszélni tudna. Szószékéről hirdette ki 1849-ben Streith Miklós plébános, a megyei forradalmi bizottmány tagja a Függetlenségi Nyilatkozatot, s szólította népfelkelésre híveit. Emiatt később halálra ítélték és kivégezték a császáriak, káplánja, Kőnig Mór pedig 15 év börtönt kapott. De ennél a templomnál vettek búcsút rokonaiktól, ismerőseiktől 1946-ban egy májusi szentmise után a kitelepítésre ítélt svábok is, hogy útra keljenek az ismeretlenbe, a bizonytalanba. A kitelepítés alapjaiban rengette meg a közösséget, hiszen a századfordulóra az 1183 fős, 220 lakóházzal bíró népesség már csaknem teljesen német ajkú volt.

A svábok jó gazdáknak bizonyultak, a község folyamatosan nőtt és fejlődött a két világháború közötti időszakban. A falu szőlőhegyén jelentős szőlőművelés folyt. A régi pincesorokból még ma is három dűlőben állnak pincék. A kertekben, szőlőkben közel 1200 gyümölcsfa hozott termést. Bogláron működött tűzoltóegylet, leventeegylet, dalárda, tejszövetkezet, hitelszövetkezet és fogyasztási szövetkezet is. Volt postája és távírója, majd telefonközpontja is. A gyerekek pedig a 18. század vége óta helyben tanulhattak.

A svábokra jellemző tisztaság és rendszeretet ma is meghatározza a település arculatát. S ha valaki ellátogat a nagyjából két évtizede nyílt tájházba, nemcsak a régi eszközöket, berendezési tárgyakat és a boglári viseletet ismerheti meg, de a felújított parasztház oldalára kitett térképen megnézheti, hogy a régi sváb családok melyik utcában, melyik házban éltek a kitelepítés előtt. A faluban amúgy számos módon őrzik a hagyományokat. Több rendezvényt tartanak a tollfosztástól kezdve a fülesfánksütésen keresztül a bálokig, amelyeken természetesen fellépnek a korosztályos nemzetiségi néptánccsoportok is.

A közösség ma is összetartó, bár ma már nem ismernek a faluban mindenkit név szerint, hiszen a település egyre népszerűbb a beköltözők körében. Nekik ugyan nincsenek a faluhoz kötődő, több évszázados gyökereik, mégis beleszerettek Vértesboglárba, ahol szép a környék és kedvesek az emberek.

A környék, a közösség és a biztonság

A falu, ahová valami láthatatlan erő húz haza mindenkit. De miért jó Vértesbogláron élni, tettük fel ezúttal is a kérdést három helyinek.

Horváthné Földi Terézia és családja 10 éve költözött Vértesboglárra. Amikor először jártak a településen, mély benyomást tett rájuk a kálvária, a rendezett porták és a csodálatos környezet. A boglári emberek kedvesek és nagy szeretettel őrzik a hagyományokat, amit jó látni. A falu élhető és minden megvan benne, amire szükség van – tette hozzá.

Mohl Anna úgy fogalmazott, Vértesboglárnak van egy különleges húzóereje, amely visszavonzza az embereket a faluba, járjanak az országban vagy a világban bárhol. Úgy véli, ezt az érzést jól ismerik, akik a községben születtek. Szerinte Boglárra azok is örömmel jönnek vissza egyegy programra, kirándulásra vagy akár egy szentmisére, akiket az élet máshová sodort.

Nagl Csaba a szép környéket, az összetartó közösséget és a falura jellemző biztonságot emelte ki. Utóbbi azért is fontos a számára, mert öt gyermeket nevelnek a feleségével. Ezért az is jó, hogy helyben van óvoda, iskola. Megemlítette még azt a számos programot és rendezvényt is, amelyeken rendszeresen részt vesznek a családdal. (Persze akkor, ha nincs éppen járványhelyzet.)

Sorozatunk további részeit ITT találják.