Viza Attila vallja, a tapasztalati úton megszerzett alapos tudás a legértékesebb

Manapság hogyan boldogul az informatikai eszközökkel?

– Azt gondolom, hogy gyorsulóan fejlődő világunkban elég jól elboldogulok a mai informatikai eszközökkel, legalábbis amire szükségem volt, vagy ha új problémára kellett megoldást találnom a munkám során, az eddig sikerült.

Szükség van folyamatos „továbbképzésre”?

– Természetesen igen, mert a fejlődés olyan léptékkel halad, hogy azt szinte fel sem tudjuk fogni. Az informatikai tudás hamar elévül, de amilyen gyorsan változnak a körülmények, olyan gyorsan fel is lehet zárkózni. Még szinte az alapok nélkül is sikeres lehet valaki ezen a területen, de természetesen az alapos tudás, a „régi iskola” csak előny lehet. A tapasztalati úton megszerzett tudás a legértékesebb, amely nem pótolható egyik napról a másikra, de a mai információalapú társadalmunkban a lehetőségek sokkal jobbak.

Általános iskolásként miért a Széchenyit, s miért a számítástechnikai műszerész szakot választotta?

– Már tízéves gyermekként is csodálattal tekintettem a tévészerelő bácsinkra, hogy honnan tudja, mit kell kiforrasztani, illetve melyik elektron­csövet kell kicserélni, hogy újra működjön a tévé. Aztán megkaptam az első forrasztópákámat, és eldőlt, hogy az akkor még Ságvárinak hívott szakközépiskolában szeretnék továbbtanulni. Valójában nem én választottam a számítástechnikai műszerész szakot. Második év végén differenciálták az év­folyamot, és így átkerültem a számítástechnikai műszerész szakra.

Jó döntés volt?

– Őszinte leszek. Akkor nem örültem neki, mert mindenképpen tévéket akartam javítani, és erősítőket építeni, de utólag nem bántam meg.

Mennyire volt gyakorlatorientált a képzés? Milyen jellegű tapasztalatot szerzett?

– Abszolút gyakorlatias volt az elektromos és a gépész vonalon is. Megtanultunk esztergálni, mérőműszereket használni, mérési eredményeket analizálni a hibakereséshez. Megtanultunk programozni, de legalábbis az ehhez szükséges szemlélet és gondolkodásmód alapjait elsajátítottuk.

Dolgozott a szakmában, számítástechnikai, informatikai vonalon?

– Igen. A mai napig is mozgok ezen a területen. Változatos munka, mert annyira szerteágazó, az élet minden területén jelen lévő az informatika, hogy sosem találkoztam két azonos helyzettel, amit ne kellett volna kiegészíteni saját ötletekkel. Ez kihívás, de a jó megoldás eredménye mindig elismerést és sikereket ad.

A mindennapi életben a gondol­kodásmódjára nézve mennyire volt meghatározó a Széchenyi, illetve a számítástechnikai műszerész szak?

– Teljesen meghatározta. Egyrészt büszkék voltunk, hogy a város legvagányabb sulijába juthatunk, hiszen a technikai felszereltségből adódóan nálunk voltak a legjobb sulibulik. Az iskolában megszerzett tudást a mai napig használom, hiszen egy multiméter nagy segítség az élet sok területén, ha tudunk bánni vele. A problémafeltárás, annak megoldása, a szekvenciális gondolkodás a mai napig segít tájékozódni, irányt venni a magánélettől a karrierig. Ezért ezúton is szeretném megköszönni tanáraimnak és oktatóimnak a lelkiismeretes munkájukat. Köszönöm!