Helyben járás Mányon – Hosszú gyaloglás határátlépés nélkül

Irány Leimen! Irány Mezőbánd! – ezzel a jelszóval vágtak bele a kétirányú gyalogtúrába a covid idején – határátlépés nélkül.

Ugron Zoltán polgármester ötlete nyomán legalább hatvanan gyalogolnak a faluban, s okostelefonnal dokumentálják, hogy hol tartanak. Több éve működik a községben a Mozdulj Mány! közösségi csoport, őket szólította meg a polgármester az önkormányzat nevében. Többen csatlakoztak, adott volt a társaság: kézenfekvő az Ugron-ághoz tartozó, erdélyi gyökerű polgármester egyfelől, másfelől az egykori németek leszármazottai és a hagyományok ápolói. Kiss Erzsébet református lelkész és a gyülekezet a mezőbándiakkal ápol aktív kapcsolatot, a leimeniekkel a német nemzetiségi általános iskola, s annak igazgatója, Szabó Julianna a szervező, ha találkoznak itt és ott.

Mány biztonságos hely, hangsúlyozza a polgármester, s kimozdulni a házakból még fontosabb, mint máskor, fűzi hozzá. Kiválasztották, ki hova szeretne „menni” a mányi utcákon sétálva, beszélgetve, levegőzve. Leimenbe telepítették ki az elűzötteket 1948-ban, Mezőbándot már 1920-ban elcsatolták tőlünk. Ma a bánat helyett igyekeznek a nemzeti összetartozásra koncentrálni ezzel a kedves egészségőrző, közösségépítő játékkal, mondják a gyaloglók.

A fő szervezők közül Szeép Ágnes helyi képviselő, a tiszteletes asszony és a polgármester Bándra, Paizs Judit, Szarvas-Lukáts Krisztina és az iskolaigazgató Leimenbe tartanak, csakúgy, mint Sátori Ferencné nyugalmazott vezetőóvónő. Katalin rokonait Leimen közelébe, Heilig­kreuzsteinachba telepítették ki, ma is élnek ott unokatestvérei, tartják a rokonságot.

A sétákon előkerülnek az emlékek, az idősek a fiataloknak mesélnek. A magyar–német táv 860 kilométer körüli az „erdőkön át”, Mezőbándra Debrecen és Temesvár érintésével „mennek”, mintegy 810 kilométernyire. Száz kilométerenként apró ajándékokat sorsolnak ki a játék jegyében a mányi kalandoroknak.