Baráti társaságból nőtt ki a csákberényi Retyerutya

2007-ben egy békéscsabai kosárfonó tábor után pattant ki Irénke fejéből az ötlet: milyen jó lenne Csákberényben is megteremteni a lehetőségét annak, hogy az ottaniak megismerhessék a gyökereiket, az idősebbek továbbadhassák, és ezáltal a falubeliek megőrizhessék a hagyományokat. Azon a télen állítottak először betlehemet a településen. A kezdeményező, akkor még kisebb baráti társaságot is meglepetésként érte, hogy az első adventi gyertyagyújtáson – amelyre műsorral, süteménnyel, teával és forralt borral készültek – a szakadó eső ellenére mintegy 200 ember gyűlt össze az 1200 lelkes faluban. Egyértelmű jelzése volt ez annak, van igény a hasonló rendezvényekre.

A következő év tavaszán rendezték meg az első tojásgurító versenyt, amelynek szintén megvolt a maga „körítése”, és ahol szülők és gyerekek egy­aránt jól érezték magukat. Ehhez jött még nyáron a Retyerutya – így hívják maguk között a tagok az egyesületet – tábor, ami kézművestábornak indult, ám később túrákkal tarkított felfedezőtáborrá alakult át. Az egyesületet hivatalosan 2011-ben jegyezték be, ám addigra már jócskán a programszervezés sűrűjében jártak.

– 19 alapító taggal indultunk és ma is mintegy 15 aktív tagunk van, többségében inkább az idősebb korosztályból, de az utóbbi időben a fiatalok is részt vállalnak a feladatokból. A célunk a hagyományőrzés, amivel szinte minden korosztályt meg lehet szólítani. Igyekszünk persze a helyi szokásokat feleleveníteni, de vannak olyanok is, amik inkább a megyei vagy a szélesebb magyar kultúra sajátjai – mondta Sáfrán Andrásné.

A programok szervezésében nagy segítség, hogy a település civil szervezetei között jó az együttműködés. Persze ez nem is csoda, hiszen egy faluban sok az átfedés, az aktív emberek rendszerint több szervezetben is tevékenykednek. Amióta pedig Irénke képviselő, még jobban össze tudja hangolni a civilek tevékenységét, hiszen egységben az erő.

– A legsikeresebb programunk a rétesfesztivál volt, amit 2011-ben találtunk ki, hogy megismertessük és továbbadjuk a rétessütés fogásait, technikáját. Minket is megdöbbentett, mennyire népszerű lett a falun kívül is. Annyian jöttek, hogy egyszerűen nem tudtuk a helyzetet tökéletesen kezelni. Így alakult át a fesztivál rétesakadémiává, nekünk pedig komolyan el kellett gondolkoznunk, mi is a célunk valójában, mit bírunk és mi az, amit már nem vállalhatunk fel. Végül ezt a programot elengedtük – mesélte Irénke, aki azt is elárulta, a szervezésében bizony rugalmasnak kell lenni. Kiderült például, hogy május 1-jére, ami általában hosszú hétvége, nem érdemes nagy programot szervezni, ugyanakkor a tájházban rendezett kisebb léptékű, hagyományos majális sikeres lett. Az egyesület nevével fémjelzett eseményeket persze lehetne még sorolni, egy azonban biztos: amióta léteznek, programjaikkal azóta igyekeznek színesebbé tenni a falu és lakói életét.

– A tavalyi év számunkra sem volt annyira sikeres, a 2020-as esztendő tőlünk is elvette a lehetőségeket. Egyedül a februári asszonyfarsangot sikerült megtartanunk. A nyári tábor szervezésébe sem vágtunk bele, mert túl későn derült ki, hogy meg lehetne csinálni – összegezte az elmúlt esztendőt Sáfránné, aki reméli, idén talán többet enged a vírushelyzet, s ha minden jól megy, akkor júniusban, nemcsak a tábort lehet megrendezni, de vele együtt átadhatják a falu legújabb közösségi terét, a tájház udvarán épülő pajtát.