Az én kedves kis falum: Újbarok

A birtok, amelynek annak idején része volt, a 18. században szakadt ketté, ekkortól használják az Óbarok és az Újbarok elnevezést a szomszédos településekre. A barok szó amúgy a szláv borikból eredeztethető, amelynek jelentése fenyves. Lehet, hogy régen sűrű fenyves borította a környéket, ám ma már inkább csak foltokban található erdő errefelé. Viszont még ma is remek kirándulóhelyet kínálnak az Újbarok melletti dombok, amelyeken késő tavasszal–kora nyáron árvalányhaj is virágzik, lágyan hullámzó tájat varázsolva a falu köré.

A település nem nagy, lakóinak száma az ötszázat sem éri el. Földrajzi elhelyezkedése miatt azonban egyre többen költöznek Újbarokra. Nevezetességei között szerepel az Óceán-átrepülés emlékműve, amelyet azon a helyen állítottak, ahol 1931-ben Endresz György és társa, Magyar Sándor az Atlanti-óceán átrepülését követően leszállt.

A helyiek igen büszkék az 1801-ben épült katolikus templomukra is, amely megszüntette az ellentéteket a szomszédos száriakkal is. Az újbarkiak ugyanis korábban oda jártak át misére és a száriak gyakran panaszkodtak, hogy elveszik előlük a helyeket a templomban. A második világháború óta szovjet katonák alusszák örök álmukat a templom előtt körbekerített területen. Emiatt több vita is adódott, ám a sírokhoz nyúlni, a polgármester szerint, még felújítás céljából is nehézkes. Az orosz nagykövetség minden tevékenységet éberen figyel. Viszont ma is van olyan – ki tudja, talán orosz – látogató, aki minden évben egyszer megjelenik és virágot tesz az egyik sírra.

A falu végén, Szár irányában pedig ott van a német nemzetiségi tájház, amely szinte teljesen újjászületett az elmúlt években. Olvasóink erre tették a legtöbb javaslatot mint Újbarok legjellemzőbb építési öröksége.

Tájszobából tájház

Annak ellenére, hogy Újbarkon ma már alig élnek svábok – 222 német ajkú lakost telepítettek ki a faluból 1946-ban, akik a Bajor és a Baden-Württenberg tartományokba kerültek –, ma is igyekeznek megőrizni a sváb hagyományokat. A tárgyi emlékeket korábban a kultúrházban, egy tájszobában állították ki. Az önkormányzat a nemzetiségi önkormányzattal együtt 2008-ban aztán megvásárolt egy több mint százéves, jellegzetes újbarki sváb házat – alacsony ajtókkal, fagerendás mennyezettel, fapadlóval, zsalugáteres ablakokkal –, amelyet felújítottak és berendeztek. Az udvarán kemence is épült, így a tájház a legkülönfélébb rendezvényeknek adhat otthont, és mivel az épület hátsó részében turisták fogadására alkalmas helyiségeket is kialakítottak, vendégeket is fogadhatnak benne.

Nem régen megalakult az Újbarki Tájházért Egyesület is, amelynek célja, hogy élettel töltsék meg a régi parasztházat és felélesszék a hagyományokat. Ez pedig nem is olyan könnyű. Az egykori népdalkör és a táncegyesület sem működik már – a régiek kiöregedtek, a fiatalok pedig állandóan rohannak és kevés a szabadidejük. De talán nem vágták nagy fába a fejszéjüket az újbarkiak!

Ők mindannyian ízig-vérig újbarki asszonyok…

Sikerült három olyan helyi lakost megszólaltatnunk, akik a faluban születtek, ott nőttek fel és ott is mentek férjhez.

Egyikük Kreidl Józsefné, aki hosszú ideje képviselőként is dolgozik a településen. Szerinte örömteli, hogy manapság egyre többen költöznek Újbarokra, nő a létszám, ugyanakkor fiatalodik a település.

Földházi Antal Miklósné azért szeret Újbarkon élni, mert aranyos, kicsi és csendes a falu, s a természeti környezete is szép. Amit viszont sajnál, hogy az utóbbi időben egyre nehezebb az embereket megszólítani, a közösségi programokon csak kevesen vesznek részt. A gyermekprogramok ezzel ellentétben viszont nagyon sikeresek. Ilyen volt legutóbb például a tájházban tartott almanap, ahol együtt szedték, majd dolgozták fel az almát a gyerekek.

Idősebb Hollósy Gyuláné Mári néni elmúlt 80 éves. Egész élete és annak minden fontosabb mozzanata Újbarokhoz kötődik, amit azért szeret, mert csendes, nyugodt, ugyanakkor közel van Bicskéhez és Tatabányához is, ahová akár busszal is könnyen be lehet jutni. Az emberek a faluban szerinte összetartók, barátságosak és tisztelik egymást.

Új sorozatot​ indítunk Fejér megyében Az én kedves kis falum címmel, amelyben szeretnénk megtudni, mivel ajánlják lakhelyüket az arra tévedőnek. A Fejér Megyei Hírlapban péntekenként egy-egy Fejér megyei települést mutatunk be az Önök ajánlásával, majd videóval​ a feol.hu oldalunkon ​is. Kíváncsiak vagyunk, hogy a településeket milyen épített örökséggel ajánlanák másoknak. Segítsenek abban, hogy leírják, egy-egy falura melyik, ember által alkotott hagyaték a legjellemzőbb! Sorozatunkat a legkisebb lélekszámú faluval, Bakonykútival kezdtük, és haladunk a nagyobb települések felé. Ezúttal Moha van soron. Olvasóinktól várjuk 2020. december 4–10 között azt az épített örökséget, ami leginkább jellemzi Mohát!​ Látogasson el oldalunkra és tegyen ajánlást Ön is!