Söréden a 81-es számú főútnak csak a moraja hallatszik, ám a megyeszékhelyet és Győrt összekötő útról itt ágazik el a 8126. út, ami bevonja Bicskét is a közlekedés vérkeringésébe, ezért a falu szinte valamennyi környékbeli nagyvárossal állandó és közvetlen kapcsolatban van, buszok tucatjait indítva és fogadva. A Vértes-hegy délnyugati lejtőjéhez simul, de úgy, hogy míg maga a település lent van a síkon, addig a külterületi Sörédi Szőlőhegy tőkéi már igencsak meredek és kavicsos lejtőkbe kapaszkodnak. Söréd község neve nagy valószínűséggel Sarolt, Géza fejedelem feleségének nevéből származik. A történészek szerint legalábbis erre utal III. Béla aranybullás oklevele, amelyben a település Soruuld néven szerepel, mely török eredetű, és a magyarok Saroltnak mondják. A fennmaradt írásos emlékekben folyamatosan módosul a név, így 1152-ben Serold, 1566-ban Sered, 1685-ben Seréth néven említik a falut, amely a törökök miatt egy ideig teljesen lakatlan volt, de aztán visszahúzta a lakosságot a szíve. A 19. és a 20. század fordulóján lett végleg Söréd a falu neve.

A történelem viharai sosem kerülték el a falut. Az első világháború 17 áldozatot követelt az apró településtől. A második világégés idején véres csaták zajlottak a térségben, így hol a szemben sötétlő Bakonyba, hol a Sörédi Szőlőhegyre menekült a civil lakosság a harcok elől. A szőlőhegy kiváló menedék. Akkor a bombák, manapság pedig a rohanó világ ártó hatásai elől. Hegynek szaladó szőlősorok, apró de takaros pincék és kiváló borok jellemzik, melyek méltán viselhetik büszkén címkéiken, hogy a palackok mélyén a történelmi Móri borvidék aranya csillan. A gazdák összetartanak, javítják a hegyre vezető utakat, és akár még egy ünnepélyes zászlófelvonástól sem riadnak vissza, ha azt akarják elérni, hogy a lobogót meglátva összegyűljön valamennyi szomszéd egy pohár száraz fehérborra.

A település központja, alapja a Rákóczi utca, ahol a közintézmények sorakoznak a széles utca két oldalán. Közülük is kiemelkedik a római katolikus templom, melyet a település lakói építettek fel a második világháború után, mit sem törődve azzal, hogy akkoriban ez nem volt támogatott tevékenység. Azóta sem adta ki a lakosság a kezéből a legjelentősebb épített örökségét – a Fejér Megyei Hírlap Az én kedves kis falum címen indított kezdeményezésére a templomot javasolták a helyiek mint a településre leginkább jellemző épített örökséget –, így azóta is a helyi hívek tartják rendben az épületet. A falu belterületét a három régi hosszú utca határozza meg.

Amilyen kicsi Söréd, olyan szélesek, nyíltak és tiszták az utcák. Az úttest és a házsorok előtt futó járdák közötti téren hatalmas, zöld felületeknek, virágoskerteknek és még parkoló autóknak is jut hely. Az utcáknál már csak a sörédiek szíve nyíltabb, így könnyedén fogadnak be embereket, párokat, családokat a nagy családba. Egyik új utca népesül be a másik után, és akkor is, ha messzi tájak szülöttei, akkor is, ha saját tékozló fiaik akarnak letelepedni a faluban, tárt karokkal fogadják őket. Nem kell sokat tenni az ideérkezőknek, pusztán csak annyit, amennyit a tősgyökeres tesz. Szeretni kell Sörédet!

Még az is visszatér, aki egyszer elhagyta a falut

Néhány helybéli megosztotta velünk falujukkal kapcsolatos gondolatait.

Takács Mártonné a félezer lelkes településen született: – Én mindig is ebben a faluban éltem és mindig annyira szerettem, minden lakójával, a templom mögött álló nagy gesztenyefákkal, hogy énnekem Söréd a minden. Két családom és négy unokám van, és csak a kisebbik fiam maradt itt, de bárhol élnek is, a családban mindenki ragaszkodik Sörédhez.

Nagyné Komjáti Katalin Miskolcról érkezett ide, és a falu termő diófákkal fogadta. A következő alkalommal kékelltek az árokpartok a nyíló ibolyától. Nagyné így emlékezett vissza: – Azt hiszem, ez volt az a mesebeli pillanat amikor eldöntöttük, hogy itt maradunk. Nem bántuk meg. A falu bájos, jó itt lakni, mert kedvesek az emberek, befogadtak minket.

A jelenleg Pesten élő Keszi Gréta is elmondta történetét: – Én ide születtem, itt voltam óvodás, és a környékbeli városokba jártam iskolába. Aztán az élet úgy hozta, hogy Pestre kellett költöznöm, de a szívem mindig visszahúz ide, ezért a férjemmel az új utcában fogunk építkezni. Söréd egy nagy család, ha valaki itt él, az tudja, hogy egy remek összetartó, egymást segítő közösség.

Sorozatunk további részeit ITT találják.