4. rész

2020.12.12. 07:00

Az én kedves kis falum: Söréd

Jó szántóföldek, kiváló tömegközlekedés, annál is jobb fehérborok jellemzik a települést, de mégsem ezek a leginkább vonzó tulajdonságai. A legtöbben azért választják Sörédet otthonként, mert az egész falu egy nagy család.

Palocsai Jenő

Fotós: gaborfeherphoto

Fotós: gaborfeherphoto

Söréden a 81-es számú főútnak csak a moraja hallatszik, ám a megyeszékhelyet és Győrt összekötő útról itt ágazik el a 8126. út, ami bevonja Bicskét is a közlekedés vérkeringésébe, ezért a falu szinte valamennyi környékbeli nagyvárossal állandó és közvetlen kapcsolatban van, buszok tucatjait indítva és fogadva. A Vértes-hegy délnyugati lejtőjéhez simul, de úgy, hogy míg maga a település lent van a síkon, addig a külterületi Sörédi Szőlőhegy tőkéi már igencsak meredek és kavicsos lejtőkbe kapaszkodnak. Söréd község neve nagy valószínűséggel Sarolt, Géza fejedelem feleségének nevéből származik. A történészek szerint legalábbis erre utal III. Béla aranybullás oklevele, amelyben a település Soruuld néven szerepel, mely török eredetű, és a magyarok Saroltnak mondják. A fennmaradt írásos emlékekben folyamatosan módosul a név, így 1152-ben Serold, 1566-ban Sered, 1685-ben Seréth néven említik a falut, amely a törökök miatt egy ideig teljesen lakatlan volt, de aztán visszahúzta a lakosságot a szíve. A 19. és a 20. század fordulóján lett végleg Söréd a falu neve.

A kultúrház előtt álló karácsonyfán minden lakos neve szerepel
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A történelem viharai sosem kerülték el a falut. Az első világháború 17 áldozatot követelt az apró településtől. A második világégés idején véres csaták zajlottak a térségben, így hol a szemben sötétlő Bakonyba, hol a Sörédi Szőlőhegyre menekült a civil lakosság a harcok elől. A szőlőhegy kiváló menedék. Akkor a bombák, manapság pedig a rohanó világ ártó hatásai elől. Hegynek szaladó szőlősorok, apró de takaros pincék és kiváló borok jellemzik, melyek méltán viselhetik büszkén címkéiken, hogy a palackok mélyén a történelmi Móri borvidék aranya csillan. A gazdák összetartanak, javítják a hegyre vezető utakat, és akár még egy ünnepélyes zászlófelvonástól sem riadnak vissza, ha azt akarják elérni, hogy a lobogót meglátva összegyűljön valamennyi szomszéd egy pohár száraz fehérborra.

Nemrég vásárolta meg az önkormányzat a régi pincét, és már tisztul benne a falu bora
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A település központja, alapja a Rákóczi utca, ahol a közintézmények sorakoznak a széles utca két oldalán. Közülük is kiemelkedik a római katolikus templom, melyet a település lakói építettek fel a második világháború után, mit sem törődve azzal, hogy akkoriban ez nem volt támogatott tevékenység. Azóta sem adta ki a lakosság a kezéből a legjelentősebb épített örökségét – a Fejér Megyei Hírlap Az én kedves kis falum címen indított kezdeményezésére a templomot javasolták a helyiek mint a településre leginkább jellemző épített örökséget –, így azóta is a helyi hívek tartják rendben az épületet. A falu belterületét a három régi hosszú utca határozza meg.

Nagy büszkeség a sörédiek számára a templom, amit a lakosok építettek a háború után
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Amilyen kicsi Söréd, olyan szélesek, nyíltak és tiszták az utcák. Az úttest és a házsorok előtt futó járdák közötti téren hatalmas, zöld felületeknek, virágoskerteknek és még parkoló autóknak is jut hely. Az utcáknál már csak a sörédiek szíve nyíltabb, így könnyedén fogadnak be embereket, párokat, családokat a nagy családba. Egyik új utca népesül be a másik után, és akkor is, ha messzi tájak szülöttei, akkor is, ha saját tékozló fiaik akarnak letelepedni a faluban, tárt karokkal fogadják őket. Nem kell sokat tenni az ideérkezőknek, pusztán csak annyit, amennyit a tősgyökeres tesz. Szeretni kell Sörédet!

Még az is visszatér, aki egyszer elhagyta a falut

Néhány helybéli megosztotta velünk falujukkal kapcsolatos gondolatait.

Takács Mártonné a félezer lelkes településen született: – Én mindig is ebben a faluban éltem és mindig annyira szerettem, minden lakójával, a templom mögött álló nagy gesztenyefákkal, hogy énnekem Söréd a minden. Két családom és négy unokám van, és csak a kisebbik fiam maradt itt, de bárhol élnek is, a családban mindenki ragaszkodik Sörédhez.

Takács Mártonné

Nagyné Komjáti Katalin Miskolcról érkezett ide, és a falu termő diófákkal fogadta. A következő alkalommal kékelltek az árokpartok a nyíló ibolyától. Nagyné így emlékezett vissza: – Azt hiszem, ez volt az a mesebeli pillanat amikor eldöntöttük, hogy itt maradunk. Nem bántuk meg. A falu bájos, jó itt lakni, mert kedvesek az emberek, befogadtak minket.

Nagyné Komjáti Katalin

A jelenleg Pesten élő Keszi Gréta is elmondta történetét: – Én ide születtem, itt voltam óvodás, és a környékbeli városokba jártam iskolába. Aztán az élet úgy hozta, hogy Pestre kellett költöznöm, de a szívem mindig visszahúz ide, ezért a férjemmel az új utcában fogunk építkezni. Söréd egy nagy család, ha valaki itt él, az tudja, hogy egy remek összetartó, egymást segítő közösség.

Keszi Gréta

Sorozatunk további részeit ITT találják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában