Helytörténeti túra játékos kvízzel

2020.11.05. 15:30

Kirándulásunk Bozsokra, illetve a régmúlt mélyére

A Vas Gereben Könyvtár idén is bekapcsolódott az országos könyvtári napok programsorozatába. A kisváros könyvtárosai az ökoelőadás, a gyermekprogramok és a közös falültetés mellett az immár hagyományos túrázásra is hívták a település lakóit.

Králl Bernarda, V. Varga József

Az egyik utolsó szép októberi napon indultunk útnak…

Fotó: Városi könyvtár

Az egyik utolsó szép októberi napon indultak útnak mintegy ötvenen, fiatalok és idősek, nők és férfiak, hogy Enyingről elzarándokoljanak a négy kilométerre lévő balatonbozsoki Józsefkúti-árokhoz (a település egyik jelentős vízgyűjtő területe volt) és az elhagyatott egykori zsidó temetőhöz. A túra nemcsak a testet, de a szellemet is táplálta, a felkészült könyvtárosok – Kuntnerné Németh Ágnes és Kovács Gabriella – ugyanis a kirándulás alatt számos érdekességgel és történeti ismerettel gazdagították a jelenlévőket.

Ők jól tették, ha figyeltek, mert a könyvtárba visszatérve játékos kvíz tesztelte friss tudásukat. Miközben a meleg teát kortyolgatták és a zsíros kenyeret majszolták, kiderült, hogy a napsütötte, madárbarát kertben még egy izgalmas játék is vár rájuk. Csapatban kellett tornyot építeniük egy elmés, huzalos szerkezettel, közben pedig a következőket mondogatták, hogy el ne felejtsék: „Bozsok 1966 óta tartozik Enyinghez”, „egyházi iskola épült”, „Bozsok híres szülöttei Székesfehérvárhoz is kapcsolódnak”…

No, de nézzük sorban a tényeket! Balatonbozsok településrész Enyingtől északra helyezkedik el, közel az alsótekeresi faiskolához, az M7-es autópályához és a 7-es főúthoz. Első ránézésre csak egy szép fekvésű, dimbes-dombos falucskának tűnik, az ember nem is gondolná, milyen nagy múltra tekint vissza, pedig a história nyomán jól tudjuk, hogy már 1082-ben említik Bosus néven. Bél Mátyás, 18. századi történelem- és földrajztudós így ír róla: „Bosok szegény kis falu. Észak felől Enying faluval szomszédos, tőle csak egy közbeeső mocsár választja el, melyen túl kelet felé Lepsény fekszik; határos többek között északról Kajárral, nyugatról Szabadival.”

A bozsoki templom. A feljegyzések szerint Bozsokon 1300-ban már templomot építettek. Bél Mátyás szerint, aki evangélikus lelkész is volt, a lakosok részben katolikusok, akik Mezőkomáromba jártak templomba, részben reformátusok, ők Enyingre mentek vasárnaponként. Az 1755-ös egyházi összeírás szerint a bozsoki gyülekezet Lepsény leányegyháza. A templomot ekkor a lakosok segítségével építették újjá, az 1750-es res­taurálást aztán 1993-ban folytatták.

Az egyik utolsó szép októberi napon indultunk útnak…
Fotó: Városi könyvtár

A falu épületei. A régi lakóépületek vályogból készültek, mivel a fa elérhetetlen kincsnek számított. 1824-ben helyszíni szemlét tartottak, hogy a szegénység felszámolására a bozsoki határon lefolyó vízre „kis kocsogó malmot” állítsanak fel. A falu mögött húzódó patak fontos jövedelme volt a halászat, és a körötte sűrűn növő nád vágása. Későbbi nevét is – a 19. század végén lett Csíkgát – valószínűleg a patakban lévő sok csíkhal miatt kapta. Ugyanebben az időben a falu jelentős átmenő forgalmat bonyolított, a Bakonyból Fejérbe, Tolnába, Somogyba faszenet szállítók is gyakran megpihentek itt. Ezért az akkori helyhatósági testület szorgalmazta az italmérések számának kettőről háromra emelését.

Lakosok. Nagybirtok nem volt, a 19. században a határt nemesi közbirtokosság használta. A két legnagyobb középbirtok a Schricker testvéreké volt. Schricker Sándor okleveles gazda Tekerespusztán belterjes gazdaságot hozott létre, amelynek része volt az alsótekeresi faiskola. Fia, Peregi (Schricker) Sándor (1916–1964) kertész, kandidátus, a Magyar Agrártudományi Egyetem tanszékvezetője volt. Az egykori közbirtokosok közül kiemelkedett a Csitári család: Csitári G. Kálmán (1842–1881) alapította a Székesfehérvár és Vidéke című független lapot, melyet halála után rokona, a későbbi polgármester, Csitári G. Emil (1892–1970) szerkesztett.

Iskola. 1928-ban a községben új iskola építését kezdte meg a katolikus egyház. Harangjai számára az épületre kis torony építését vették tervbe, s mivel nem volt nyilvános óra, melyhez a lakosság igazodhatott volna, a község a megépült iskola tornyába egy jó és pontos órát szereltetett be, s azt a bozsoki római katolikus egyháznak ajándékozta. Az iskolában ezüstkalászos gazdák képzése is folyt, itt működött a Népház (1925) és a Levente Egylet (1926). A községházán Népkönyvtárat hoztak létre. 1960-ban mozit és művelődési házat alakítottak ki a mai panzió területén.

(A történeti tények forrásai: Arcanum és Hungaricana adatbázis, Fejér megye történeti évkönyve és az enyingi városi könyvtár helyismereti anyaga.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában