Nem volt könnyű a szervezés

2020.10.15. 14:00

A helyiek kétharmada támogatta a Trianon-emlékművet Magyaralmáson

A századik évfordulón Trianon Emlékbizottság alakult a településen, melynek célja, hogy felállítson egy emlékművet. A négy főt számláló grémium két tagjával, Nagy Lenkével és Viniczai Józseffel beszélgettünk.

Palocsai Jenő

Simicska István kőművesmester (j) kezdetektől irányítja a munkálatokat

Fotós: Szervezők

Örök mementóként áll majd Magyaralmáson a Trianon-emlékmű, két céllal is. Egyrészt emlékeztet arra, ami történt és amit nem felejtünk el soha, másrészt figyelmeztetés gyanánt az utókornak, hogy ez nem ismétlődhet meg. Számos helyen régóta állnak a kopjafák, zászlók, szobrok, emléktáblák és jó pár éppen idén, a 100. évfordulóra készült el. Ennyire fontos ez az ügy, melynek a helyi Trianon Emlékbizottság az élére állt, mégsem volt olyan egyszerű a megvalósítás.

Nagy Lenke elmondta: – Mindenképpen tenni akartam valamit ebben az ügyben, különösen a kerek évfor­duló kapcsán. Egy felméréssel kezdtem, hogy milyen lenne egy ilyen emlékmű fogadtatása a faluban? Az eredmény még annál is jobb lett, mint vártam. Mint kiderült, olyan kedvező a hozzáállása a lakosoknak, hogy rájöttem, akár összefogásból is elkészíthető egy emléktábla.

Nagy Lenke akkor döntött úgy, hogy szüksége van egy csapatra, hogy önállóan, az önkormányzat finanszírozása nélkül, létre tudjanak hozni egy Trianon-emlékművet. Viniczai József volt az egyik megkérdezett, aki azonnal igent mondott a felkérésre, így ők ketten lerakták a bizottság alapjait, mely Simicska Istvánnal és ifj. Horváth Kálmánnal lett teljes.

Viniczai korábban képviselő volt a faluban, így tudta hogyan működik a rendszer. Nemcsak, hogy beállt a bizottságba, hanem elvállalta annak vezetését is, és elment személyesen a képviselő-testületi ülésre, hogy a falu választottjai elé tárja a terveket.

Viniczai elmondta: –Tudattam a testülettel, hogy megalakult a bizottság és hogy a korábbi felmérések alapján bele tudunk vágni egy emléktábla elhelyezésébe. A kérvényben megfogalmaztam, hogy az önkormányzatra nem szeretnénk anyagi terheket rápakolni, pusztán csak annyit kérünk, hogy adjanak nekünk egy méltó helyet a falu emlékparkjában.

Simicska István kőművesmester (j) kezdetektől irányítja a munkálatokat
Fotó: Szervezők

Az említett emlékparkban van a település valamennyi fontos emlékműve, a 48-as, az 56-os, valamint a Bársony István tiszteletére állított is. A testület a kérést nem utasította el, egy fő személyes érintettség okán nem szavazott, ám a többi jelenlévő képviselő megszavazta a bizottság által benyújtott kérelmet, vagyis helyet kaptak a parkban, sőt az alpolgármester asszony személyében egy összekötőt is kaptak, hogy mindig legyen valaki, akivel lehet egyeztetni.

A felhatalmazást követően megindulhatott a munka, ami sokkal nagyobb lett, mint amire a szervezők számítottak.

Nagy Lenke így emlékezett vissza: – Sokakat hívtunk, illetve a márciusi felmérések miatt mondhatjuk, hogy újra hívtunk, sőt a végén gyakorlatilag szó szerint kilincseltünk, de nem volt hiába. Sokan támogatták az indítványt, egyik-másik lakos meglehetősen jelentős összeggel. A magyaralmásiak kétharmad része pozitívan állt a kérdéshez, olyannyira, hogy hamar kiderült a befolyó összegek láttán, hogy ez több lesz, mint egy emléktábla.

Az egész nemzetet érinti a trianoni döntés és azóta is befolyásolja a mindennapjainkat, mégis sokan máshogy vélekednek. Viniczai a gyűjtés során találkozott mind a két véglettel: – Az első adakozóm ötvenezer forinttal támogatta az emlékmű felállítását, de volt olyan is, aki szerint Magyaralmást nem érintette a diktátum döntése, így nem érti, mi köze is van a falunak az egészhez.

A rövidlátás nem vette el a szervezők kedvét, mentek tovább, és közben már tervezték az emlékművet. A bizottság egyik tagja kőműves, így szakértelmét és munkáját hasznosítva lényegesen nagyobb dolgot álmodtak meg. A közeli dolomitbánya tulajdonosának felajánlásából egy hatalmas, megközelítőleg 6 tonnás sziklát szereztek és annak közvetlen környezetét térkőfedéssel kívánták megoldani. A gyűjtésnek jót tett, hogy látták a lakosok, valami komoly dolog készül a felajánlásaikból. Nemcsak pénzzel támogatta a falu népe az építkezést, hanem kétkezi munkával is, lapátolástól a talicskázásig, így az is tudta támogatni az elképzelést, aki esetleg anyagilag nem engedhette meg. Nagy Lenke elmondta: – Közel hetven embert és azok családját sikerült megszólítani, akik így vagy úgy, de adakoztak. Aki nem pénzzel, az a munkájával. Számunkra az összefogás szimbóluma is az emlékmű és az, hogy az azt támogató és felállító emberek, így a vírusjárvány idején nem távolságot tartanak, hanem éppen összezárnak, és képesek együtt cselekedni.

A gondolatból lettek a tervek, előbb tábla, majd kő, majd térkő, aztán bokrok, műsor és végül állófogadás. Így készül hát Magyaralmás a nagy átadóra, avatásra, ami most szombaton, vagyis október 17-én lesz 14 órakor az emlékparkban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában