Szüreti bálra készülnek Kajászón, ide jöjjön a falu apraja-nagyja

Buriánné Nagy Piroska születése óta Kajászón él, sőt a férje is ide való, akit a futball által ismerhetnek sokan a községben. Egy gyermeket nevelnek, de ő még nem igazán szereti a nagy felhajtásokat.

– Már óvodás korom óta szeretek szerepelni. Gyakran szavaltam verset az iskolában, a templomban vagy különböző rendezvényeken, sőt még színdarabokban is szerepeltem. Nagyon jó szívvel gondolok vissza a fiatalságomra. Sokan voltunk, sohasem unatkoztunk, mindig volt partnerem! Sokszor sötétedésig tollasoztunk, fociztunk, vagy éppen útitárskrémes kenyeret ettünk lent a kanálisparton, nem megfeledkezve a szüretről, amely mindig nagy ünnep volt a család életében.

1992-ben több év kihagyás után kezdték el ismét a szüreti felvonulások szervezését. Megalakították a KIK-et a Kajászói Ifjúsági Kört, melynek Buriánné Nagy Piroska lett a kinevezett vezetője, de mint mondta, az magában csak egy titulus, és semmire nem menne vele, ha nem lennének mellette a barátok, a család és a falubeliek.

– Sok éven keresztül szerveződtek a különböző rendezvények mindig újabb és újabb résztvevőkkel. Minden évben igyekeztünk bevonni a fiatalabb korosztályt, így teszünk most is. Sokan éveken keresztül jöttek és táncoltunk a szüreti, majd az időközben megalakult Kajászói Gazdakör rendezvényein. Ruháinkat az első években béreltük, majd a már említett gazdakörnek, Bodó Gábornak és a nála dolgozó asszonyoknak, barátoknak köszönhetően elkészültek a saját ruhadarabjaink is. Sőt, az utolsó simításoknál már a fiúk is besegítettek, akik a pártákra varrták a gyöngyöket. Azóta persze volt, ami elveszett, elrongyolódott, de mindig akadt egy-egy segítő kéz és varrtak helyette másikat. Így a környékbeli településeken is táncoltak már a kajászói ruhakölteményekben.

A táncokat évről évre Sallainé Veszeli Szilvia és Martonné Pintér Éva tanították, egymásnak adva a stafétabotot saját lányaik születése miatt. Azóta már a lányok is túl vannak jó pár felvonuláson, és lassan már ők mutatják az első tánclépéseiket a gyerekeiknek.

– A tavalyi önkormányzati választáson sikerült bekerülnünk Sallainé Szilvivel együtt a helyi testületbe. Már akkor eldöntöttük, hogy néhány év kihagyás után újraélesztjük ezt a gyönyörű néphagyományt. Most is ő tanítja a táncot a nagyobbaknak, míg a gyerekekkel Vassné Horváth Szilvia foglalkozik, aki igen nagy szeretettel terelgeti az aprónépet a zene és a tánc szeretete felé. A szüreti tánc régebben a fiatalok kiváltsága volt, csak az aratón táncolhattak a gyerekek. Úgy látjuk, hogy a mostani tiniknek kell egy kis lökés. Idén próbáltuk kicsit egybegyúrni az arató és szüreti felvonulások hangulatát, óvodástól az aggastyánig szólt a felhívás. Egy ilyen rendezvénynek összetartó ereje van, hiszen a jó hangulatú próbák hetekig tartanak. A szülők, nagyszülők elkísérik a kicsiket, és nem egyszer ők is beállnak közéjük táncolni. Csodálatos dolog azt hallani, hogy Piroska bármiben segít!

Beszélgetésünk végén kiemelte, hogy a szüreti felvonulásnak és bálnak jótékonysági célja is van. Az újraindult általános iskolát szeretnék támogatni a befolyt összegből, hogy az óvodából egy otthonos, barátságos iskolába kerüljenek a gyerekek. A vírushelyzetre ők is gondolnak: a felvonulást mindenképpen szeretnék megtartani, a bált pedig az akkor aktuális rendelet szerint.