2020.07.13. 07:00
Százhetvenegy éve végezték ki a csákberényi papokat
Manszbarth Antal katolikus pap és Szikszai János református lelkész mártíromságának történetét sokan ismerik, főként amióta színpadra is állították Sobor Antal Perelj, Uram! című kisregényét. Haláluk 171. évfordulójára emlékeztek vasárnap Csákberényben.
Mansbarth Antal testvérének egyenesági leszármazottja idén is elhelyezte a megemlékezés koszorúját Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
Fotó: gaborfeherphoto
Nincs református talaj, és nincs katolikus talaj. Csak talaj van. Nincs politika, csak élet van – fogalmazott Cselik László plébános azon az ökumenikus megemlékezésen, amelyet a katolikus templomban tartottak vasárnap délelőtt az 1849-ben kivégzett két csákberényi mártír lelkészre emlékezve. A fiatal, 27 éves Manszbarth Antalnak és az idősebb, már ötvenen felül járó háromgyerekes Szikszai Jánosnak mindössze annyi volt a bűne, hogy templomában kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Néhány hónap múlva ezért Haynau megtorlásul Nagyigmándon golyó általi halálra ítélte őket.
Az ítéletet 1849. július 12-én hajtották végre.
A csákberényiek nem tudtak semmit papjaik felől, miután azokat elhurcolták a faluból, kivégzésükről is úgy értesültek, hogy átlőtt, véres mellényüket visszajuttatták a településre. Ezt már a megemlékezéseken évek óta rendszeresen résztvevő Király Zoltánné Arnold Klárától tudom meg, aki Szikszai János 6. generációs leszármazottja, dédanyjának nagyapja volt a csákberényi református lelkész. Arnold Klára kicsi gyermekkora óta ismeri a két mártír történetét a nagyanyjától. Ő mutatta meg neki azt a fekete obeliszket is, amelyet a papok kivégzésének emlékére állítottak még 1908-ban.
Később aztán – mivel Klára asszony idősebbik fia családfakutatással is foglalkozik – az is kiderült, hogy a Szikszai család igen kiterjedt família volt, amelyben több generáción át éltek és szolgáltak református lelkészek. A család ma is büszke a gyökereire. „Az, hogy Csákberényben 171 évvel később a reformátusok és a katolikusok, a magyarok még mindig összetartanak, ez a mi családjaink öröksége és erre vagyunk a legbüszkébbek” – tette hozzá Szikszai János leszármazottja, aki azt is elmesélte, hogy a Perelj, Uram! című kisregény szerzőjével, Sobor Antallal való találkozásra végül Sobor 2010-ben bekövetkezett halála miatt sajnos nem került sor.
Ami Csákberény református és katolikus közösségeit illeti, ma is mind a kettő létezik a faluban, s ugyan a reformátusok vannak számukat tekintve többen – nagyjából háromszáz tagot számlál a közösség –, a két egyház kiváló kapcsolatot ápol.
Mintegy 15 éve a megemlékezések másik állandó résztvevője Mikesy Gábor, Manszbarth Antal testvérének negyedik generációs, egyenesági leszármazottja, akinek felesége amúgy zámolyi. Ám annak ellenére, hogy a Szikszai családhoz hasonlóan ők is végeztek családfakutatást, csak az alapvető tényeket ismerték a két pap kivégzése kapcsán. Történetük és haláluk részleteit végül ők is a Sobor-féle kisregényből tudták meg. A templomi megemlékezést, amelyben felhangzott a 35. zsoltár, a Perelj, Uram! is, néma főhajtás és koszorúzások követték. A délután folyamán Nagyigmándon is megemlékeztek a mártír papokról.