Pünkösdi varázslat, fohász esőért

A talányosság a pünkösd eredeti meghatározásában rejlik, s a ma embere mit is kezd az efféle – de szép – ősi magyarázattal. S amilyen nehezen érthető pontosan a szakrális, az egyházi értelemben vett jelentése, annyi népszokás övezi pünkösdöt életörömmel, vidámsággal, mulatsággal, némi „rosszalkodással”, tobzódással. A magyar és a nemzetiségi falvakban is annyi mindenféle játékot, rítust találtak ki, s gyakoroltak még akár ötven éve is, mint valami ókori pogány vadulásban. Vagy lenne köze mégis a mi csudaszép pünkösdünknek a tavaszhoz és termékenységhez? Hát… És az ószövetségi zsidó vallási ünnephez is, a tóra átadásának napjához, amint azt olvashatni az okos ismeretterjesztő internetes oldalakon?

A Szentlélek kiáradása, így hangzik a húsvétra következő ötvenedik nap eseménye, s ez valljuk be, kevésbé érthető, mint a karácsony vagy a húsvét históriája. A szélzúgás és a tűz jelképe persze beszédes mindenképpen, s a Szentlélek kiáradása szép reményt ad terheink viselésében, a kötelességek sorában.

Megkoptak, megfogyatkoztak népszokásaink, bár az újabb időkben tudatosan visszahozzuk őket, nosztalgiából és szeretetből is. Fejér megyeiként kedves könyvem a rengeteg néprajzi témájú kiadvány közt Lukács László és Gelencsér József Szép napunk támadt című gazdag, háromkötetes munkája a megye népszokásairól. Pünkösdről Gelencsér József ír, helyenként a kedves tájszólással megjelenítve azok nyelvét, akik beszéltek a megőrzött tradíciókról. Sárkeresztesen „ződfarsangnak” mondták a lakodalmakkal, mulatságokkal viduló időszakot, a harsogó májusban vagy június elejében. Mert ahogyan húsvét mozgó ünnep, ezt követi a pünkösd is, eshet tehát május 10-e és június 13-a közé – idén május 31. és június 1-je a kétnapos ünnep.

A templom megtelt, Bodajk, a nevezetes búcsújáró hely benépesült, írja Gelencsér, a német ajkú móriakat még rézfúvós zenészek is kísérték. Pusztavámról gyalog érkeztek, szent zászlók alatt vonultak a derék katolikusok. Sárkeresztesen a reformátusok búcsúja családi összejövetelt jelentett, „tyúkot vágtak, lepényt, kuglófot sütöttek”, s a májusfadöntést sok helyütt ekkor tartották, többnyire hétfőn. És a sok-sok népszokás között emlegetik más tájakon a pünkösdikirály-választást, a legények virtuskodását kocsmázással, tánccal, lovas vetélkedéssel. Másik kedvencem A magyarság néprajza 1939-ből, amelyben Szendrey Zsigmond is megemlékezik a jeles napok között a pünkösdikirálykodás alkalmával tartott s ma már tilalmas bikahajszról, kakasnyakazásról. Fehér ruhás nagylányok fogtak maguk közé a legszebbek között számontartott kislányokat, s a legeslegszebbiket megválasztották pünkösdi királynénak – érdekes, nem királylánynak. A pünkösdi király ingyen ihatott egész évben a kocsmában, merész, kemény legénynek kellett lennie, bár e kétes dicsőség hol előnyére, hol inkább hátrányára vált. A pogány időkbeli emléknyomok kapcsán Szendrey felsorolja pünkösdöt még gonoszt, betegséget és férgeket elűző napként is, egészség-, szépség- és termésvarázslással teli rítusokkal.

Kicsi, karcsú könyvecske Szakál László Régi ünnepek a konyhában-ja, a jeles napok magyar étkeiről közöl recepteket. Pünkösdre idei rántott csirkét ajánl friss uborkasalátával, kunsági pandúrlevest javall fiatal galamb és csirke húsának együtteséből, lúd­gégetésztával, valamint cseresznyés lepényt és földiepres pitét. Nyílik a pünkösdi rózsa, érik a korai cseresznye, a zöld ágakkal megrakott váza is elég szép, még virág nélkül is üde.

Az idei pünkösdön a személyes hála és fohász mellett vélhetően mindannyian egyként imádkozunk a Kárpát-medencében az esőért. Sívó szárazság sújtja dacosan zöldellő földjeinket, meddig bírják még? Kérjük a csapadékot, akár az ünnepi ragyogás helyett is. Vagy legyen hát eső a pünkösdvasárnap és pünkösdhétfő utáni éjszakán, keddre virradóan, bőségesen.