A fehérvári hobbifotós miniatűr világa: pillanatképek az életből, a városból, különleges látásmódban

Bár az eltelt idő hosszúnak mondható, Balázs életében a fényképezés továbbra is hobbiként van jelen. Feketehegy-Szárazrét városrészből különösen sokan ismerhetik őt: nemcsak karbantartóként dolgozik az itteni tagiskolában, de a közösségi tér eseményein is rendszeresen felbukkan kamerájával, s ha úgy adódik, még a hangosításban is segít.

– Korábban sokat jártam horgászni, kezdetben még csak a fogásaimat örökítettem meg. Ezután találtam meg magamat a természetben: a tájat, a növényeket is egyre többször lefotóztam – mesélt a kezdetekről Balázs. A technikai paramétereket tekintve előbb egy kis kompakt géppel „lövöldözött”, ezt felváltotta egy komolyabb, úgynevezett tükörreflexes masina. A biztonság kedvéért persze a telefonját is mindig magával viszi, nehogy lemaradjon egy-egy jó pillanatról. A legnagyobb közösségi oldal Szeretem Székesfehérvárt nevű csoportjában rendszeresen publikálja fotóit; legnépszerűbbek a legós és a gömbös képei. Előbbiek esetében – mikor is a legófigurák egy-egy pillanatát mutatja be a nézőnek – előfordul, hogy a megörökítéshez elég a telefon kamerája.

– Egyik sem saját ötlet – szögezi le gyorsan a fotós –, olasz és angol oldalakon divatos témák ezek. Itt láttam meg a külföldi fotósok képeit, megtetszettek, s úgy gondoltam: én is hasonló fényképeket szeretnék készíteni Székesfehérvárról – tette hozzá. Legótörténetei jellemzően Fejér megyeszékhelyén játszódnak – például a szárazréti tagiskola vagy a ligetsori anyaiskola környékén –, de a figurák már Pátkára is kimerészkedtek. A legóalakokat a jelenleg nyolcadik osztályos unokahúgától „csente el”, most pedig már ő is gyűjtő: kifejezetten keresi azokat a darabokat, amelyeknél speciális kiegészítők (mondjuk gereblye) is a készlet részei.

A visszajelzések alapján ezeket a fotókat várják tőle leginkább a „rajongói”. Balázs szívesen kedvez nekik: ha képei jókedvre derítik az embereket, közzé is teszi azokat. Ráadásul ha teheti, a tematikus napokhoz is kapcsolódik: a lecsófesztiválhoz, anyák napjához, vagy a nők, fotósok napjához kapcsolódva is mutatott már be zsánerképeket. Immár négy-öt éve figyeli ilyen szemmel a világot. Ezenkívül újonnan, egy–másfél éve már egy üveggömböt is magával hordoz, ha különlegeset fotózna. Ebből a tárgyból kettő is van neki: egy majdnem egy kilogrammos, 11 centiméter átmérőjű, tömör szilikátüvegből készült, valamint egy 6 centiméter átmérőjű változat. Mivel szereti a vizet, a tükröződést, a Csónakázó-tónál és a Palotavárosi-tavaknál gyakorta felbukkan, hogy az egyes építészeti csodákat, természeti szépségeket ilyen különleges módon is megörökítse nekünk, valamint az utókor számára.