Sok családban az otthonból óvoda, iskola és munkahely lett

Fülöpné Molnár Eszter egy székesfehérvári családi házban él férjével és három gyermekével, akik közül a fiúk 6., illetve 8. osztályba járnak, a kislány még óvodás. A logisztikus Eszter és gazdasági informatikus férje a veszélyhelyzet első napjától kezdve otthonról dolgozik. A mindennapokhoz, az élet folytatásához 3 gyerekkel találékonyságra, praktikusságra és szervezettségre is szükség van.

Alapos átgondoltságot igényelt már a munka, tanulás új világának kialakítása is

A férj a céges laptopon dolgozik, Eszter távoli eléréssel az otthoni számítógépen. A család laptopját a nagyobbik fiú használja, míg a kisebbik az okostelefonján követi a virtuális tan­órákat. Amennyiben ez nem lenne technikailag elég, úgy Eszter felfüggeszti a tevékenységét, hogy a gépet átengedje neki. „És mit csinál az ovis?” – kérdeztem. „Kikészít minket” – nevetett Eszter. Egy ekkora családban valakinek persze mindig akad egy kis ideje arra, hogy lekösse a kislányt. „A rutin meg az évek azért sok mindenre megtanítottak. Csak kétnaponta főzök és olyanokat, amiket gyorsan, könnyen elkészíthetek.

A mosás és a takarítás a hétvégére marad, kivéve a kilincsek, a korlátok és a fürdőszoba mindennapos áttörlése, ami jelen helyzetben nagyon is indokolt. Nagy szerencsénk, hogy van udvarunk, ahol lehet mozogni, játszani. Igyekszünk a férjemmel mi is mindennap 1-2 órát a szabadban tölteni a gyerekekkel” – árulta el Eszter, aki szerint ebben a formában az otthoni munka kevésbé gördülékeny, de ha nem lenne a család, akkor is biztosan nehezebb lenne a kollégákkal való kapcsolattartás, az információk beszerzése.

Renáta egyedül neveli óvodás kisfiát. Amikor azt kérdeztem tőle, milyen különbségek mutatkoznak a benti és az otthoni munka között, rögtön rávágta: nincs reggeli rohanás. Ráér később kelni és nyugodtan reggelizni, miközben elolvassa az e-mailjeit. „Ennyi a jó része. Nekem hiányoznak az emberek, a közvetlen kontaktus, a munkahelyi légkör” – tette még hozzá. A többiekkel való közvetlen kapcsolattartás Renáta esetében most különösen fontos lenne, mert tavaly nyár óta rendszergazdának tanul. Ezért volt jó, hogy a többiekkel meg tudta beszélni a tanultakat, vagy segítséget tudott kérni a mindennapi munkában.

A tanfolyam most online formában folyik, a márciusi bécsi vizsgára már ki sem tudtak utazni. „Egy 7 éves gyerek mellett néha kicsit nehéz, de egyelőre jól bírjuk. Előfordul, hogy nehezebben tudok figyelni, mert a kisfiam természetesen örökmozgó. Anya, ezt akarok, Anya, azt akarok, törős-zúzós játék van, leöntöttem magam és hasonlóak, ilyenkor ki kell szakadni, és nehezebb újra felvenni a ritmust. Az irodában ez nincs. Ja, és a lakás valahogy jobban elszabadult, mint normál esetben” – mondta Renáta.

A középkorú Zsuzsa egyedül él cicájával. Éppen március 16-án lépett be az új munkahelyére, és másnap már otthonról dolgozott.

„Azonnal kaptam hozzáféréseket, e-mailben, telefonon kérhetek segítséget, ha kell. Máskor is dolgoztam már itthonról, így nem új a helyzet. A legnagyobb különbség, hogy akkor nagyon tudatosan mindennap kimentem a lakásból, és igyekeztem minél több emberrel személyesen találkozni. Most meg pont fordítva van. De nem esik nehezemre. Kialakítottam egy napirendet, amiben van munka, háztartás, kapcsolattartás a rokonaimmal, barátaimmal, hasznosan töltött szabadidő. Kitaláltam miniprojekteket. Például kötök, leporszívózom a könyveket, közben különböző magok csíráztatásával kísérletezem – csupa »eget rengető«, nagy dolog.

De így egész nap van valami tennivaló, este hullafáradt vagyok. Egyelőre élvezem, hogy itthon lehetek, és valami bizarr módon pihentetőnek érzem ezeket a napokat. Közben azt mondogatom magamnak: micsoda mázlista vagyok a kényelmes lakásomban, a korlátlan internetemmel, a munkahelyemmel. És gondolok azokra az emberekre, akik elvesztik a munkájukat, bukják a vállalkozásaikat, betegek, rossz kapcsolatban élnek, ráadásul most összezárva, nem tudnak tanulni, másokkal kapcsolatot tartani, készleteket felhalmozni, akik az egészségügyben és általában olyan helyen dolgoznak, ami a hozzám hasonló szerencsések biztonságát és kényelmét szolgálja. Ők sírjanak, a home office-ban dolgozók ne! Ők inkább segítsenek, legalább a szomszéd néninek” – zárta le Zsuzsa a témát.