Jól fizető albérlők téli szálláson

2020.03.06. 17:00

Hideg téli és száraz napokon különleges és hasznos élőlény látogathat meg minket

Sok olyan lény él velünk, amelyekre úgymond semmi szükségünk, de legalább nem vagyunk védtelenek.

FMH

Az utolsó figyelmeztetések is elhangzanak a szülőktől, hogy az utánuk következő nemzedék tegye le végre az okoseszközét, menjen fogat mosni, mert reggel iskola, aztán végre minden elcsendesül. A fények kihunynak, a lélegzet üteme minden helyiségben egyre szabályosabb.

A sok láb segítségével gyorsabban fut, mint a gepárd

És akkor a lakás megelevenedik, megindul az éjszakai üzemmód. A nappal csendesen várakozó rovarok előbújnak rejtekükből. A csótányok és svábbogarak még csak elvannak ilyenkor, elkerülve szinte minden találkozást az emberrel, és a szerencsét hozó pókokat is lefoglalja vagy az alvás, vagy a vadászat az apróbb rovarokra, amelyek a hálójukba tévednek. A nyolclábúak néha azért belecsípnek az emberbe éjszakánként, ha éppen olyan fajta, amely portyázik. Ahogy a nyolc pici láb meghatározott ütem szerint végigszalad a fedetlen bőrünkön, kis karmolásokkal. Mi megmozdulunk, ő megijed, és ekkor lehet, hogy odacsíp, de szándékosan nem bántanak minket. Az ágy kárpitozott részén fekve pihenjük ki a nap fáradalmait, ám ott mélyen lent, ahol oda van tűzve a textil a bútorlaphoz, ágyi poloskák ezrei várják, hogy mi elérjük a REM-fázist, és olyan nyugodtan aludjunk, hogy ne érezzük azt, ahogy az egész napi szaporodástól megéhezve ránk másznak, hogy a vérünkből táplálkozzanak. Az alvó emberi test segítségért kiált, és az sok helyre meg is érkezik egy nagyon nem várt irányból, egy valószínűtlen lény formájában.

„A közeli falrepedésből hosszú, csápszerű szálak bukkannak elő, majd egy pár méregkarom” Fotó: PJD

Egy elhanyagolt sarokból, egy párásabb zugból, fürdőszobához közeli falrepedésből hosszú, csápszerű szálak bukkannak elő, majd egy pár méregkarom. A nesztelen előre­nyomulás folytatódik, apró lábak jelennek meg a rés szájánál, egyik a másik után. A jobban figyelő pókok eltakarják szemük sokaságát, mert nemcsak a félelemtől sápadnak el a jövevény láttán, hanem az irigységtől is. Már kisiklott a csáp, a méregkarom, a rágó és a lábak zöme is. A nyolc itt nem eredmény, mert harminc láb viszi tova a lábak nélkül csupán két és fél centis testet. Amikor a tizenöt pár láb némán zakatol, őrült sebességgel, senki sem tudja megszámolni, mennyi is van neki, így kapták ezek a lények a százlábú nevet. Valamennyi százlábú hasznos állat, pusztítja a kert összes nemkívánatos szereplő­jét, így minden férget, rovart, meztelen csigát és persze néha egymást is. Legfeljebb hat évig élnek, magányos életmódot folytatva. Hosszuk legfeljebb 30 centiméter, a lábak száma 15–101 pár között van, de a mi éjjeli hősünk 18 szelvényből áll, harminc lábon fut a lakásban, és semminek sem kegyelmez. Ahogy a költő mondja az éjszakában, alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon. Nos az éjszakai repülést ritkán vállaló légy sorsa a falon megpecsételődik, ha a pókszázlábú arra jár. A nappal szemtelenül zümmögő hártyásszárnyú éjjel valóban szemtelen, mert összetett szemei kevés információval látják el nem túl kifinomult idegdúcát.

A pókszázlábú különleges soklábú, egyedül neki van a családban képalkotásra alkalmas szeme, és ezért éjszaka kiválóan lát a sötétben.

Beleharap a légy potrohába a kampós végű méregkarmokkal, és így áldozata megbénul, többet nem csatangol az asztalra kitett élelmiszeren. Ezért is van egy sajátos jelző a neve mellett a szakkönyvekben: légyölő pókszázlábú.

Talán még most is sokan gondolják, hogy ugyanolyan hétköznapi eltaposnivaló, mint a többi rovar a lakásban.

Pedig még jó pár dolog van, ami miatt kiemelkedik a pókszázlábú a többi rovar, sőt a többi soklábú közül is. Abban megegyezik fajtársaival, hogy minden vedlés után egyre hosszabb lábakat növeszt, újranöveszti az elveszített végtagokat is, és abban is, hogy sosem támad emberre. Nincs viszont kígyózó mozgása, a viszonylag merev törzs egyenesen áll, míg az alatta futó pókszerű lábakkal negyven centimétert képes megtenni másodpercenként, ami azt jelenti, hogy testhosszának a hússzorosát. Erre még a gepárd sem képes, arról nem is beszélve, hogy ezt bármilyen felületen, akár a plafonon is megteszi. Miben különleges még? Ab­ban, hogy nyitott légcsővel rendelkezik, emiatt hamar képes kiszáradni. Nagyon érzékeny a fagyra is, ezért is van a lakásokban télen, de le is dolgozza az albérletet éjjelente.

KUTATHATATLAN?

A világ szinte valamennyi táján megtalálhatók a soklábúak, mégis egy jelentős magyar vonatkozása is van ennek a magát gyakran tisztogató élőlénynek, illetve testfelépítésének. Az állat egy különleges, máig meg nem fejtett testrésze a Tömösváryszerv. Ez a különös szerv a többi száz- és ezerlábúnál is jelen van a szemek és a csápok között, és felfedezőjéről, Tömösváry Ödönről kapta az elnevezését. Ha tüdőbaja miatt nem kellett volna otthagynia 31 évesen, 1884-ben az életét és a munkaasztalát a lelkes entomológusnak, akkor talán nemcsak leírta volna ezt a szervet, hanem ki is deríti, hogy mire való.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában