Alacsonyan szálltak a seprűk Csóron

– CSAK! – lép elém váratlanul az egyik jó boszi, mikor hírét veszi, hogy a megyei hírlap krónikása már Csete Krisztián polgármester közvetítésével is őt körözi a boszorkányos kavalkádban. Mármint Csóri Alkotó Közösség – a főszervezők egyesülete ezt a nevet kapta a keresztségben. Elnökükkel, Bódis Veronikával hamarjában lefixáljuk az attrakció utáni randevút. A cifra karaván a sportcsarnokhoz indul, a rút kiszebábot ott vetik majd tűzre. A cédulák, minden bajunkkal és bánatunkkal, már most az asszonyság bögyében landolnak. – Pityukám, nehogy a három kívánságodat vesd papírra. Azokat majd a jó tündérnek – zrikálja komáját a kalapos.

– Alacsonyan szállnak ma este a seprűk Csór légterében – jelenti kéretlenül a sokaságnak a repülésirányító toronyból (mármint a sportcsarnok melletti dombról) az egyik atyafi.

A fáklyás boszitáncot már januártól heti próbákon sajátították el a lányok, asszonyok. Hamarjában vagy harmincan nagy gyűrűt formálnak a máglya körül, felcsendül a „boszorkányszombati” muzsika, és máris ott ropja kicsi és nagy egyaránt. A vidám rémisztgetésnek, a mókázásnak semmi sem szab határt.

– Anyukám, ez a megfelelő jelmez számodra – dörmög emberünk félhangosan, nehogy azért tűztáncot járó asszonya meghallja. Aztán egyszer csak odatoppan a nagyérdemű elé az egyik boszorka: – Húúú! Ági vagyok! – szavaitól többen is megrettennek. – Gyertek ti is táncolni! – hívogatja a vas­orrú bába kicsi gyermekeit, de a fruska és a legényke erre mintegy vezényszóra inkább két lépést hátrál.

Az attrakciót követően oldalt pogácsát és süteményt kínálnak a népeknek a színes hajú seprűsök. Elárulják a báj­ital titkát is: az egyik kondérban forralt borrá változtatják a folyadékot, a másikban meg meleg teává.