Változik a haltelepítés szerkezete a Velencei-tónál

Egyebek mellett a rövid és hosszabb távú elképzelésekről, a tavalyi halgazdálkodási terv szerinti haltelepítésekről, illetve a partfal felújításának kapcsán a kikötők helyzetéről esett szó.

Nagyon sokan elavult felszereléssel próbálkoznak, s ez nem jó

Kezdjük akkor a partfal építésével: mi tudható, mi történik idén a kikötőkkel?

– Ebben a kérdésben sokan érintettek, de egyelőre sok újdonságot nem tudunk mondani – válaszolta Pálinkás Imre, a velencei-tavi kirendeltség megbízott vezetője. – Tavaly azt az ígéretet kaptuk, hogy csak akkor bontják el a kikötőket, ha az újak létesítéséhez rendelkezésre áll a szükséges anyagi forrás, és megkezdhető fázisba kerül a visszaépítés. Az egyeztetések jelenleg felső vezetői szinten zajlanak, reméljük, hogy egy-két hónapon belül ennél többet tudunk mondani és kedvező fejleményekről számolhatunk be.

A halgazdálkodás volt a másik fontos témakör a megbeszélésen.

– Tudni kell, hogy a halgazdálkodásra jogosultaknak öt esztendőre szóló halgazdálkodási tervet kell készíteniük és benyújtaniuk a halgazdálkodási hatóság részére. A legutóbbi tervünk idén jár le, így a 2021 és 2025 közötti időszakra újat kell benyújtani, amelyben nagyobb, a halasítási szerkezet átalakítását érintő módosításokat készülünk végrehajtani.

Mit jelent ez?

– Elsősorban a telepítési szerkezetet kívánjuk módosítani a szakmai indokok és gyakorlati tapasztalatok alapján, a horgászati igények figyelembe­vételével. Ez egyrészt a háromnyaras, kifogható méretű pontyok mennyiségének növelését jelentené, míg a fiatalabb korosztályú pontyok – különösen a kétnyarasak – telepítését kevésbé helyezzük előtérbe, kivétel lesz ez alól a velencei-tavi vadponty. Emellett a különféle ragadozó halfajok – főként a balin, a csuka és a süllő – ki­helyezésére nagyobb hangsúlyt helyezünk majd.

Miért döntöttek így?

– Azt tapasztaltuk, hogy fia­talabb pontyok kihelyezése nem célravezető, a példányok többsége, vagyis a szakmailag elvárt mennyiség egyszerűen eltűnik a „rendszerben”, nem lesz a horogérett korú. Mi ennek az oka? Tudni kell, hogy a tó alapvetően a táplálékban szegényebb vizek közé tartozik, haleltartó képessége jóval alacsonyabb, mint például egy víztározóé, ezért a pontyok itt jóval lassabban tudnak nőni. Ugyan komolyabb halállomány felmérésekre irányuló kutatóhalászatok nem voltak az elmúlt években, de a horgásztapasztalatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy elég jelentős mennyiségű harcsapopuláció nőtt fel a tóban. Bár a harcsának nem elsődleges tápláléka a ponty, de azért megeszi, ami elé kerül, így aztán nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a telepített kétnyaras pontyok jelentős része harcsagyomorban végzi pályafutását.

A horgászok gyakran panaszkodnak, főként azok, akik sorozatban nem járnak szerencsével. Nekik mit üzen? A változó telepítési szerkezet javíthat majd az esélyeiken?

– Alapvetően a háromnyaras pontyok kihelyezésénél azt vesszük figyelembe, hogy sokan vannak olyanok, akik ritkábban jutnak el a vízpartra és kevés helyismerettel bírnak, vagy csak partról van lehetőségük horgászni. Azt szeretnénk, hogy őket is várja egy olyan, frissen betelepített állomány, amely folyamatosan mozog, nem találja a helyét és keresi a táplálékot. Az újonnan betelepített állomány a többi halat is megmozgatja, felfrissíti, s ezek komfort­zónájukból kilépve veszítenek óvatosságukból és könnyebben kifoghatóvá válnak. Ezért ilyenkor egy kevésbé kifinomult fel­szereléssel is jó eséllyel lehet horgászni rájuk, mert könnyebben felveszik a csalit. A halőri tapasztalatokból leszűrhető, hogy nagyon sokan nem próbálkoznak újításokkal, hanem elavult, kor­szerűtlen felszereléssel kí­sérleteznek, azonban a harminc évvel ezelőtt jól bevált, fenekezős módszerekkel egyre nehezebbé válik a halfogás. Nekik azt javasoljuk, próbáljanak finomítani a felszerelésükön, valamint igyekezzenek a megszokottnál változatosabb csalikat felkínálni a halaknak, és néha horgászhelyet is váltsanak, ha egy ideje már nem olyan eredményesek a jól bevált régi helyeken.