Hiányzó iszkaszentgyörgyi ikonok

Eltűnt egy fa és egy kút, nagy ügy, mondhatná egy idegen, de az iszkaszentgyörgyi lakosok sokkal többet veszítettek ennél. Egy lelkes, ám most mégis csüggedő helytörténész, Gombos-Kis Edit így fogalmazott ezzel kapcsolatban:

– Szűkebb, tágabb környezetünkben léteznek dolgok, melyekkel egy idő után valamilyen érzelmi kapcsolatba kerülünk. Látványuk egyfajta állandóságot, kiszámíthatóságot, valamilyen érzést vált ki belőlünk. Ezek lehetnek például emberek, akikkel hosszú éveken keresztül munkába menet mindennap találkozunk, és persze ugyanígy működünk, ha épületekről, növényekről, tárgyakról van szó. Közös értékeink közül a közelmúltban kettőt is elvesztettünk. A Piramiták ikonikus fáját, a „magányos cédrust”, valamint a bicikliút mentén lévő gémeskutat.

Mindkét esetben az iszkaszentgyörgyi tájhoz szervesen hozzátartozó látvánnyal lettünk szegényebbek.

A sok fotóst is megihlető fát illetően pontosan nem tudják a helyiek, hogy mikor ültették, de biztosan több mint száz éve. A gémeskút is elveszett, annak ellenére, hogy védett tájképi elem, egyedi tájérték kategóriába tartozik, és hiteles írásos adatok is vannak róla, melyek bizonyítják, hogy már a 19. században is ott állt.

A növény meghal, és a kút kávája is korhad az évszázadok alatt, de ettől még nem lesz könnyebb azok szíve, akik számára egy ilyen nem tereptárgy, hanem az élet szerves része.