Régész embertípus a múzeum élén

2020.01.13. 19:06

„Motiválnak a nagy elődök” – Pokrovenszki Krisztián a Szent István Király Múzeum igazgatója

Pokrovenszki Krisztián 2019 december vége óta bírja az Emberi Erőforrások Minisztériumának megerősítését, így már hivatalosan és titulusában is igazgatója a Szent István Király Múzeumnak, amelyet az elmúlt évben megbízottként vezetett. Az önkormányzat közgyűlése választotta meg.

Majer Tamás

Egy igazán jelentékeny múzeum vezetését kapta feladatul 34 évesen, rendkívül fiatalon.

– A fiatalságról annyit, hogy nem vagyok egyedüli ezzel az igazgatók között. Nem biztos, hogy sokan tudják, de például a tatai múzeumigazgató is hasonló korba lépett, amikor múzeumigazgatónak választották, a kecskeméti szintén. Az életkort nem tekinteném sem hátránynak, sem előnynek.

Jeles igazgatók vannak az elődei sorában. Mit jelent ez az ön számára?

– Ez már egy új szituáció, de természetesen a nagy elődök – Fitz Jenő, Fülöp Gyula – motiválják az embert, és rangot is adnak ennek a kinevezésnek. Az ő munkájukat nem lehet összehasonlítani azzal, amit most csinálunk, egészen más minden, az adminisztrációtól kezdve a szervezeti felépítésen át a múzeumi munkatársak létszámáig.

Az igazgatói kinevezés véglegesítése közben is zajlott a múzeumi dolgozók kiköltözése a felújításra váró Rendházból
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Előbb tanult informatikát, mint régészetet. Hogy is követték egymást a szakok?

– Az első szakom a mérnök-informatika volt, azt még Dunaújvárosban végeztem el. Ezalatt, még 2008-ban ismerkedtem meg a múzeummal is egy nyári gyakorlat során. Egy apróhirdetésben láttam, hogy ásatásra keresnek segédmunkásokat. Jelentkeztem, megtetszett. Ezt követően ajánlottak fel egy szerződést, régészeti technikusnak kerültem ide. Aztán elkezdtem két újabb szakot. Felvettek Szegedre, történelem szakra, de én akkor már tudtam, hogy nem történész akarok lenni, inkább régész. Bár a kettő szorosan összefügg, a régészet mégiscsak egy gyakorlatiasabb, terepi munkát és egy külön embertípust megkívánó feladat, ezért átjelentkeztem régészetre, Miskolcon végeztem el az alapképzést, ezzel párhuzamosan itt, Székesfehérváron elkezdtem a geoinformatikai szakmérnök (térinformatikus) képzést. Majd a mesterképzéssel fejeztem be a régészetet, hogy ásatási engedélyem is legyen.

Iskolái sora mutatja, fogékony a legújabb technológiákra. Ez a szemléletmód erőteljesen megjelenik majd a múzeum munkájában, kiállításain?

– Mindenképpen, hiszen a foto3D alkalmazások, a régészeti térinformatika a szakterületem, illetve, a lelőhely-diagnosztika (-felderítés), azon belül is az Árpád-kori megtelepülések. A régészet és az informatika csodálatosan kiegészíti egymást. A szakmában közismert, hogy a múzeumunk az elsők között volt Magyarországon, amely foglalkozni kezdett a foto3D megoldásokkal, s alkalmazta is régészeti feltárások során. Az ásatásaink nagy részén ezzel a technológiával dolgozunk. Ezek az anyagok megvannak, „csak” fel kell dolgozni. Akár ásatási egységeket, felületeket, akár kisebb műtárgyakat is képesek vagyunk saját erőből 3 dimenziós módszerekkel előállítani számítógépen, amit webes felületeken be is tudunk mutatni a nagyközönségnek. A honlapfejlesztés is az elsők között szerepel. Be lehetne építeni olyan modulokat, amelyek megjelenítik a műtárgyakat.

Felkerülnek a kiállítások a világhálóra?

– Akár kiállítások, akár egyegy műtárgy rövid leírással, körbeforgatható, nagyítható formában. Virtuális kiállítások is létrehozhatók. Az ásatások bemutatására is alkalmasak ezek a technológiák. Ez azért is fontos, mert nem minden ásatási helyszín megközelíthető és bemutatható úgy, mint nemrég a Jókai utcai régészeti szelvény, olykor egy távoli szántóföld közepén ásunk, ahova nem juthat el a közönség.

Az egy éve már megbízottként dolgozó Pokrovenszki Krisztián immár tényleges múzeumigazgató
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Egy kicsit lépjünk vissza! Milyen is az előbb említett „régész embertípus”?

– (Nevet.) A „régész embertípust” az jellemzi, hogy hóban, fagyban, de akár 40 fokban is kint tud lenni 10-12 órát terepen úgy, hogy utána maradjon ereje a dokumentációt is elkészíteni. A munkaidő vége fogalma egy-egy nagyobb ásatás esetén gyakorlatilag értelmét veszíti. A szélsőséges időjárási körülmények mellett tűrni kell a stresszt, és meg kell felelni a beruházók időbeli elvárásainak is. Ugyanakkor – régészek vagyunk – a feltárás minősége az elsődleges.

III. Béla király földi maradványai után nemrég II. Béla csontjait is sikerült azonosítani. Jelenleg a budavári Mátyás-templomban vannak eltemetve. Csontjaikat még a 19. század közepén találták meg Székesfehérváron, a bazilika romjai alatt, s vitték innen el. Haza kell hozni a két Béla csontjait Székesfehérvárra?

– Ez egy megosztó kérdés. Anno valamiért ide akartak temetkezni, nem hinném, hogy nekünk máshol kéne őket eltemetnünk. Ha van rá lehetőség, én támogatnám, hogy visszakerüljenek.

Más. Mik a közeljövő tervei?

– Gorsium az eddigiekhez képest előtérbe kerül. Egy, a Pompeji-kiállításhoz hasonló volumenű kiállításra van szükség. A tárgyalások már zajlanak. Fontos az is, hogy a Floralia mellett több, szélesebb körű, a családokat is megmozgató programok valósuljanak meg a Gorsium Régészeti Parkban. Székesfehérváron a Rendház felújítása miatti költözések folytán a most következő fél év az új munkaállomásokon való berendezkedésről szól. A következő fél évben egy nagyobb kiállítás lesz, Újházi Péter tárlatát követően a Csók István Képtárban. Annyit elárulhatok róla, hogy régészeti témájú, interaktív kiállításra számíthat a közönség. A Rendházat, a felújítást követően – a tervek szerint – egy nagyszabású, Árpád-korral kapcsolatos időszaki kiállítással nyitjuk újra a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyarságkutató Intézet segítségével. Ez mindenképpen nemzetközi figyelmet kiváltó kiállítás kell legyen!

Ezek is érdekelhetik