Szent Márton életét, a Márton-napi hagyományokat is felelevenítették Fehérváron

Szent Márton ünnepnapjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon is, amelyek egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, mely szerint Szent Márton egy liba­ólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ennek kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások voltak.

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik, tartja a mondás, és hogy ez be ne következzék, a szervezők ludaskásával is készültek hétfőn. Ám először Palkovics Lajos, az eseményt immár 17. alkalommal megrendező Fehérvári Polgárok Egyesületének elnöke köszöntötte a zsúfolásig megtelt teremben a vendégeket. A műsorról a Felsővárosi Általános Iskola ötödikesei gondoskodtak, amelyben – lévén, hogy az iskola német nemzetiségi oktatást is nyújt – német nyelven is felelevenítették a német szokásokat, így a lámpás felvonulást, de Márton-napi dalokat is énekeltek, mielőtt Márton életét egy drámajátékban bemutatták volna. Ezt követően Brückner Ákos Előd atya tartott előadást Szent Márton életéről, és végül jöhetett a kóstolás. A ludaskása és az újbor mellé népzene is dukált, amelyet Fazekas Egon és Tokodi Tünde szolgáltatott, s akinek kedve támadt, akár táncra is perdülhetett.