szüreti felvonulás

2019.11.01. 15:30

Csókakő, ahol a hagyomány a mai élet szerves részét képezi

Szüreti felvonulással ünnepelték az őszt a vértesi faluban. A legutolsó pillanatban tartották, de a falu népe jól imádkozott, így az időjárás kegyes volt.

FMH

Fotó: Rozsnyai Attila

Még a szokásosnál is szebb idő fogadta a szüreti felvonulás résztvevőit Csókakőn, a faluház mögötti rendezvénytéren. A tetővel védett falukemence és tűzhely körül gyülekeztek a menet résztvevői és a rájuk kíváncsi nézők sokasága. Nem véletlenül tömörültek annyian a viszonylag szűk téren, ugyanis Végh György pékmester, a Csókakői Várbarátok Társaságának lovagja, egyben főszakácsa, gőzölgő csipetkés babgulyással várt mindenkit. Felesége és állandó segítője, Margó porciózta a tányérokba az ízletes ételt, a falu háziasszonyai a legkülönbözőbb süteményeket készítették el a népes társaságnak. A pogácsák jelentős része éppen a leves mellé fogyott el, de volt hájas süteménytől kezdve lekváros linzeren át, a házi sportszeletig minden, ami szem-szájnak ingere.

A berkenyék a közönség gyanútlan tagjait is bevonták a táncba

A traktorokból, teherautókból, hintókból és fogatokból álló menetet gyalogosok kígyózó sora és csattogó patkójú mének sokasága kísérte. Az első megállóhely a katolikus templom melletti tér volt. Ezt követően a Petőfi és az Arany utca találkozási pontján szállt a dal, dobbant a láb. Az Ady utcai állomást két József Attila utcai pihenő követte.

Valamennyi megállóban körbeállt a hosszú menetet alkotó felnőttek és gyermekek csoportja, és a helyszínek házigazdáival kiegészülve vagy százan nézték a műsort. Ez nem volt más, mint amit a hagyományok előírnak. A kisbíró hangos dobpergéssel felhívta magára és a mondanivalójára a figyelmet, aztán kihirdeti a szüret kezdetét.

Fűrész György polgármester is volt egykoron kisbíró, idén Kiszely Vincét tanította be a posztra

A kisbíró újra és újra elmondott versikéjét követően a Csókakői Nádasdy Tamás Általános Iskola növendékei, valamint a Barkócaberkenye Néptánccsoport Gallyacska és Rügyecske csoportja kápráztatta el tánctudásával a mindig változó összetételű közönséget. Amint aztán a tánc, valamint az ének elfogyott, pótkocsikra másztak a fiatalok, és elindult a menet a következő helyszínre, miközben a járdán a fellépő diákok büszke szülei sétáltak a felvonulással párhuzamosan.

A költőkről elnevezett utcák sokaságából kikeveredve aztán a Kossuthra ért a menet, ahol a polgárőrségnek hála nem zavarta az állandó intenzív forgalom a felvonulást. Erre nagy szükség van mindig, hiszen a Kossuth alsó szakaszán éppen az úttest közepén tartották az egyik leghosszabb mulatságot. Végül csak a nagy finálé maradt hátra, amit a Faluháznál tartottak.

Ott aztán sokan felléptek egymás után, majd a berkenyék a közönség gyanútlan tagjait is bevonták a táncba, és az érkező esti busz sem tudta megszakítani a mulatságot. A fáradt és éhes menet feltöltekezett a kemencénél, és még sokáig beszélgettek, jókedvűen elemezve az eseményeket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában