a művészeti márványozásról

2019.11.10. 15:30

Bálint István restaurátorral autókról és barokk templomokról beszélgettünk

A székesegyház a nyilvánosságtól elzárva ugyan, de felújítása esztendeiben is meglehetősen nagy forgalmat bonyolít. A napokban a rekonstrukciót végző művész szakemberek egyikével beszélgettünk.

Sági Zoltán

A művészi márványból szabályosan megtervezett és vezetett mintákat lehet kialakítani Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– Itt műmárványnak hívják, de a következő a helyzet – kezdte a közepén Bálint István restaurátor, aki jelenleg a székesfehérvári Szent István-székesegyház szentélyében dolgozik. – Ezt a németek úgy nevezik: Kunst­mar­mor, az angolok meg úgy, hogy art marmor, de mindkét szó azt jelenti: művész- vagy művészeti márvány. Az olaszok azt mondják: scagliola, de nevezik intarziamárványozásnak is. Emellett van még egy német kifejezés, a Stuckmarmor, amely tulajdonképpen a stukkózás márványszerű előadásmódját jelenti. A stukkó maga gipsz, kőpor és festés.

Bálint István restaurátor a képzőművészeti főiskolán (ma egyetem) végzett festő szakon. Utána, mivel festőként, mint mondja, nem nagyon lehetett egzisztálni, elment a műemlék-felügyelethez segédrestaurátornak. Ott bekerült egy csapatba, ahol kitanulta a szakmát.

Egy időben díszítőfestéssel meg freskóval foglalkozott, végül a művészeti márványozásnál állapodott meg.

– A minőségi márványozás egyik technikája a scagliola, azaz a gyúrt márvány – térünk vissza a szakmai részletekhez. – A formázható alapanyagot gipszből, enyvből meg némi festékporból gyúrják össze, ez minden, ami kell hozzá. Meg tizenöt év gyakorlat, mire az ember megtanulja a technikákat, a fogásokat és az anyagnak megfelelő előadásmódot. Ez ugyanis sohasem márvány – hangsúlyozza. –

Az emberek azt hiszik, a márvány utánzásáról van szó, ami nagy tévedés. Ez díszítőmunka, különösen a barokkban. Ilyen márvány – mutat körbe a szentély közepén Bálint István – a valóságban nincsen. Ráadásul ekkora felületben márványt nem is lehetne előállítani.

A barokkot követően, az eklektikában, ha az ember a Parlamentet nézi, e technikával már valóban próbáltak különböző márványtípusokat utánozni. De az már a 19. század vége.

A csiszolatok és munkaórák sokasága vezet a kész felületekhez
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

– A hajlított, nagy felületekre nem lehetett márványt helyezni – haladunk tovább –, kapu- és ajtóbélleteket sem lehetett márványból csinálni, így ezeket a felületeket márványozták, ami körülbelül fél centi vastag márványozott réteget jelent. A munkákat kezdetben Magyarországon is nagy hírű német és olasz mesterek csinálták, akiktől a hazai mesterek a technikát lassan eltanulták. A fehérvári Szent István-székesegyházban is a hátsó szentélyrész még osztrák mester keze munkája, akinek nyomdokain aztán magyarok haladtak tovább. A különbség azonban látható – jegyzi meg a restaurátor, aki szerint a 18. század közepi magyarok munkája kicsit profánabb, mint az osztráké, amely sokkal finomabb, mívesebb, érzékenyebb. – Az alapanyag minősége ugyanaz, de más a technika, más a szemlélet, más a háttérkultúra – indokolja ítéletét a mester, a különbség okait firtató kérdésre válaszul.

Itt beszélgetésünket pár percre megakasztotta, hogy a fél szemmel folyton a templom falain dolgozó embereit figyelő István az egyikhez hirtelen odasietett, hogy utasításokkal lássa el.

– Ott már nagyon finom a felület, nem kell ennyi anyagot felhordani – indokol, a beszélgetés medrébe rögtön visszazökkenve. A márványozás kőkemény és száraz viszonyok közt rendkívül időtálló technikája vélhetően több évezrede ismert, csakúgy, mint annak alapanyagai. A Kréta szigetén bányászott mészkőből kiégetéssel, porítással nyert gipsz, a csontból, bőrből kifőzhető enyv és a különféle növényi és ásványi alapú színezékek az antik időktől rendelkezésre állnak. Az ókori épületromokon azonban nehéz az egykori márványozás nyomára bukkanni, ugyanis a víz, az eső az évezredek alatt leoldotta. Nem úgy, mint Budapesten a Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi–Csekonics-palotában, ahol a világszép bálterem komplett művészmárvány burkolatát a hatvanas években szimplán csak leverték, mert nem voltak tisztában annak értékével. Bálint István a fehérvári székesegyház felújításával párhuzamosan Budapesten ezt az értéket állítja helyre, a palota 2017-ben indult rekonstrukciója részeként.

A művészi márványból szabályosan megtervezett és vezetett mintákat lehet kialakítani
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– A minőségi márványozás másik technikája a stucco lustro, azaz a fényes vakolat, amelyet egyszerű felületként is használtak – kanyarodunk vissza az elvarratlan szakmai szálhoz. A híres olasz paloták fényes belső tere nagyrészt ilyen felülettel borított. E két technikát használják belső díszítő felületként. A technika létjogosultságát az adja, hogy ekkora összefüggő felületeket nem lehet márvánnyal lefedni. Kivéve Rómában, ahol például a Spanyol lépcső melletti templomban, de a Szent Péter-bazilikában is 4-5 négyzetméternyi felületeket borítottak márványlapokkal. Méghozzá hatalmas, szimmetrikus mintázatokat létrehozva, összeforgatva őket. Ezt azonban ott is csak az ókori Róma birodalmi romjaiból kinyert, a világ minden részéből összehordott alapanyagból tudták kivitelezni. – A művészi márványból szabályosan megtervezett és vezetett mintákat lehet kialakítani – lépett István a székesegyház szentélyében az északi sekrestye bejáratához. – Itt is látható a mintavezetés és az, hogy a kapuzatnak csak a legszükségesebb elemei vannak valódi, vélhetően tardosi márványból.

A restaurátort hallgatva világossá vált, miért fontos a finom névhasználati helyesbítés, hogy nem mű-, hanem művészi a márvány. A sok évszázadnyi kulturális háttér hiányáról is árulkodó hazai elnevezés is belejátszhatott ugyanis abba, hogy nemcsak a Károlyi–Csekonics-palotában, de sok helyütt másutt is felelőtlenül romboltak. Ám a restaurátor továbbmegy: a régiség eltüntetésének vágya volt az ötvenes-hatvanas évek Bauhaus-álcája mögött megbúvó valódi motiváció. A félreértelmezett polgáriság nyomainak fölszámolása. A Csekonics-palota is tulajdonképpen 19. század végi giccs, amelybe aranyban és stukkóban mindent beletettek.

– Éppen úgy, mint a népszerű japán márka legújabb autóiba. Azt óriási vizuális giccsnek tartom – aktualizál István. – Mintha első osztályosokat kérdeztek volna meg arról, mi kell egy autóra ahhoz, hogy érdekes legyen. Mi köze ennek a formavilágnak ahhoz, amit Porsche megálmodott? Itt is és a barokkban is túlhajtanak valamit azért, hogy feltűnővé tegyék. De a barokknak mégiscsak van három évszázadnyi előnye. Ráadásul a barokk egyedi műtárgyaiban sok ezer munkaórányi mesterségbeli tudás összegződik. Míg a modern giccset gépek ontják magukból szériában.

Bálint István a tervek szerint jövő február környékére készül el a szentély művészeti márvány burkolatával, és tér át a templom hajójára. A székesegyház teljes művészeti márvány rekonstrukciója közel három esztendőt igényel, és mivel a végső felületek kialakítása után már nem lehet porolni, vélhetően vele végződik a felújítás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában