A csákvári Csíkvarsai-réthez is eljutott olvasóink méltó elismerése

A megye 7 csoda játékunk következő nyertese nem más, mint az ősi magyar pusztákat idéző vizes élőhely, a csákvári Csíkvarsai-rét. Olvasóink elismerését Viszló Levente, a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány elnöke vette át Pásztor Zoltántól, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettesétől. Viszló Levente természetvédelmi elhivatottságát jól reprezentálja, hogy számos terület védetté nyilvánítását kezdeményezte. Neki köszönhető, hogy 2005-ben megalakulhatott a 17 települést magába foglaló Vértesi Natúrpark, melynek szintén igazgatója. A Csíkvarsai-rét is ezen natúrpark része, egészen pontosan a második állomása a park területén végigvezető tanösvénynek, melyet egy természetvédelmi oltalom alatt álló növényről, a Vidrafűről neveztek el. A rét, az ősi magyar puszták, lápok egykori halászati eszközéről kapta nevét, a réti csík fogására szolgáló varsáról.

A tanösvény egyik fokozottan védett részéről beszélünk, mintegy 8-9 négyzetkilométer nagyságú területről. Olyan ősi nevek, mint az Ülőkút, Csíkvarsa, Nagy-tó-rét, Csuka-tó-rét jelzik számunkra mind azt, hogy az egykori tó- és lápvilág helyén járunk. A terület rendkívül gazdag állat- és növényvilággal rendelkezik, amit a földrajzi adottságoknak, illetve az ennek hatására kialakuló növénytakaró mellett az élőhely fejlődési állapota is meghatároz. A nyílt élőhelyeken a földön, vagy épp a növényzetben megbújva fészkelő madárfajokkal találkozhatunk. Nem kétséges, hogy a táj bármely évszakban eltudja kápráztatni a kirándulókat. Olyan gyönyörűséges madarakon legeltethetjük itt a szemünket, mint a cigánycsuk, a bíbic, vagy éppen a mezei pacsirta, csak hogy párat említsünk. Ugyanakkor belefuthatunk a rét egyik legértékesebb, védett, valamint a jégkorszak óta máig fennmaradt ízeltlábú fajával, a magyar tarszával. A szöcskékhez tartozó faj rendkívül ritka, legnagyobb ismert hazai állományát itt fedezték fel.