Hová költöztünk a megyén belül?

Az adatsorokat vizsgálva azonnal kitűnt, hogy Fejér megye lélekszáma 2001-ig szinte folyamatosan növekedett. Mióta? Mondhatni: a modern idők kezdete óta – ugyanis a 2001-ben mért 425.847-fős megyei népesség a statisztikai adatgyűjtés 1870 környéki kezdetei óta a legmagasabb volt. Hogy mást ne mondjunk, a megye népessége még 1941 és 1945 között is nőtt – igaz, csupán 67 fővel. 1980 és 1990 között volt egy enyhe, mintegy másfél ezer fős visszaesés, de az azt követő évtizedre ismét visszaállt a korábbi évszázad növekedési trendje. Amely azonban 2001-ben megfordult. Azóta folyamatosan fogyunk. A részletes okokról mérvadó kutatás még nem nyilatkozott, de közöttük biztosan meghatározó az általánosan megfigyelhető, úgynevezett természetes népességfogyás – azaz a születések száma csökken, a halálozási ráta pedig inkább nő.

A Gárdonyi járás a lélekszámnövekedésében országosan második

Ez tükröződik a népmozgalmi adatokban. (A demográfiában a népmozgalom elsősorban a népesség számának azon mozgását jelenti, amely a születés–halálozás viszonyrendszerében áll elő.) Ezúttal azonban inkább a belföldi betelepülés – elvándorlás következtében bekövetkező népességváltozás érdekelt minket. A KSH szótárában ezt jelölik az állandó vándorlás névvel, amely az állandó lakcím megváltozásával jár – szemben az ideiglenes vándorlással, amit a köznyelv ingázásnak hív. Az állandó vándorlás okai szint-úgy sokrétűek, de jellemzően gazdasági természetűek. Közöttük szokás a munkalehetőséget, az ingatlanárakat és a környezeti adottságokat fölemlíteni. Ám hogy ezek milyen keveréke alkotja az útra késztető motivációt, az egyénenként és családonként is változhat.

Jobb Gyula, Kulcs polgármestere nemrégiben arról beszélt lapunknak, hogy a település lélekszáma oly lendületesen nő, hogy ott elsőként az ebből fakadó kihívásokkal kell szembenézni. Az elmúlt 5 évben 20 százalékkal gyarapodott a kulcsi népesség, méghozzá fiatalokkal, így (az általános infrastruktúra mellett) az óvoda és iskola bővítése válik egyre sürgetőbb feladattá. Míg Kulcs az 1980-as évek óta megháromszorozta lakóinak számát, ugyanezen idő alatt a szomszédos nagyváros, Dunaújváros népességének mintegy 25 százalékát, azaz közel 15 ezer főt veszített el. Székesfehérvár népessége az elmúlt 30 évben szintúgy folyamatosan csökkent – bár összességében „csak” mintegy 11 százalékkal, azaz 12 ezer fővel. Eközben azonban a megyeszékhely környezetében majd minden kisebb település lélekszáma nőtt valamelyest.

Megyei viszonylatban egyébként a legdinamikusabban fejlődő járás a Gárdonyi, amely a maga évi bő 1 százalékos gyarapodásával a budapesti agglomeráció után az ország következő leggyorsabban gyarapodó térsége. Népsűrűségével (97 fő/km2) azonban még így sem éri el a Székesfehérvári (152 fő/km2) és Dunaújvárosi (144 fő/km2) járások belakottságát, így a népesség-növekedésében biztosan vannak további tartalékai.

Csökken a Sárbogárdi járás népessége is, meglepő módon 1949 óta. Ezen belül Sárbogárd népessége csupán 2001 óta fogy – a jelenlegi bő 12 ezres lélekszám 1500 fővel kevesebb az ezredfordulósnál. Az 1990-ig töretlenül gyarapodó Mór növekedése a rendszerváltozás környékén, a 15 ezer fő közelében megtorpant, azóta enyhén, hezitálva, lassan – de csökken. Bicske ellenben nő, még ha vannak is visszaesések, és a jelenlegi mintegy 12.500-as lélekszáma a város történetének legmagasabbika.