Két és fél ezren jöttek el a sárosdi Kapa-Kupa nagydíjra

„Kitűnő programok, profeszszionális szervezés, profi lebonyolítás! Gratulálok minden szervezőnek! További sok sikert kívánok és természetesen várjuk a folytatást jövőre!” Ha csak a pár órával a Kapa- Kupa zárása után érkezett visszajelzéseket futja át valaki a rendezvény oldalán, már látja: fergeteges buli volt Sárosdon. Ám ha valaki a verőfényes szombati napon pár órácskára ki is látogatott, az a saját bőrén érezhette az esemény rendkívüliségét. A lényeg idén sem volt más, minthogy kiskocsival felszerelt, sufnituningolt benzines kerti kapálógépek versengtek erőt próbáló pályán az elsőségért. Ám a motorsport legolcsóbb kategóriáját jelentő sárosdi versengés vonzereje talán éppen az, hogy – Lórán Barnabás, Trabarna szavaival – ha valakinek van egy minimális műszaki érdeklődése, és szereti ezeket a gépeket és érdekli, hogy mit lehet kihozni belőlük, akkor neki ez a Mekka. Ahová a kiosztott karszalagok mennyisége alapján idén minimum kétezer-ötszáz látogató érkezett.

Egyre komolyabb gépek, egyre jobb eredmények

Az érdeklődőket a két etapban, délelőtt és délután elrajtoltatott, összesen 60 nevező versengésén túl rusztikus enni- és innivalók, kézműves vásárolni valók, és benzineskisgép-bemutatók is várták a nagydíj területén, ahol – bármilyen különös is – bár tömeg volt, de az mégsem volt zavaró. Érezni lehetett: itt közösségről van szó, közös mókáról, amelyből senki sincs kizárva.

Indulónként nyolc percet szántak a szervezők egy-egy versenyzőre, de a legjobbak idén is 4 perc 30 másodperc körüli pályaidőket futottak. Mire az utolsó, a 60. versenyző is nekiindult, már ácsorgott egy-két menet közben kiesett, lerobban szerelvény a pálya oldalában itt-ott, akiken vagy a rázatók vagy a vizesárok vagy egyéb technikai nehézségek fogtak ki. Végül az első Meretei Péter lett Kálozról, a második legjobb időt a perkátai Szabó Tamás futotta, a harmadik helyen pedig a sárosdi Bognár Balázs végzett.

Sztupa Balázs főszervező elmondta, számára a rendezvénynap idei meglepetése a csilipaprika-evő verseny volt.

Mármint az egyik meglepetés az volt, hogy mennyien neveztek, a másik meglepetés pedig az, hogy a nyertes mind a tíz, egyre erősebb paprikát végig bírta kóstolni. Mindehhez Balázs elárulta: vasárnap, a pálya bontásakor az egyesület önkéntesei a seregélyesiek által termelt maradék paprikát maguk elé vették az ebéd mellé – ám ekkor jött a legnagyobb meglepetés. Még az egyes szinten sem jutott túl senki közülük.

Lórán Barnabás, azaz Trabarna, akit az utolsó futam után pár szóra sikerült elkapnunk, a rendezvény erényeit hosszan ecsetelve kiemelte az újdonságokat: a csempés rázató rendszert és a libikókát. Ezekkel együtt pedig azt, hogy a verseny technikailag is fejlődik évről évre. A nevezők a meghatározott műszaki kereteken belül egyre komolyabb gépekkel érkeznek és egyre jobb eredmények születnek. A sárosdi mini Forma–1-es verseny a határokat feszegeti, mondta Trabarna, aki a rövid beszélgetést azzal zárta: – ez egy menő rendezvény. Mert, ahogy a Kapa-Kupa közösségi oldalán olvasható idézet szerint már Goethe is megmondta: Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás – csak az, hogy ott legyen a Kapa-Kupán. Ennyi.