Eredményeikhez méltó székházat kaptak az újvárosi kajak-kenusok

A borongós, esős délelőtt ellenére is csak mosolygós arcokat lehetett látni a szakosztály vezetői, edzői és versenyzői, meghívott vendégek arcán, hiszen a vízi bázis egy több évtizede várt megújuláson esett át.

Az avatáson Cserna Gábor, Dunaújváros polgármestere gratulált a szegedi világbajnokságon elért nagyszerű eredményekhez, közte a Dunaferr SE versenyzője, Hajdu Jonatán és Fekete Ádám által C–2 500 méteren szerzett ezüstéremhez.

– Azt gondolom, a dunaújvárosi sportolók, azon belül a kajak-kenu és sárkányhajó-szakosztály valamennyi tagja, edzője, vezetője méltó a tizenkilenc évvel ezelőtt szerzett Nemzet Sportvárosa címre, amelyre mindannyian büszkék vagyunk – kezdte a polgármester, aki szerint rá sem lehet ismerni a székházra.

– A fejlesztés két ütemből állt, az első, ami pár éve készült el, a szigetelést és a nyílászárók cseréjét jelentette. Köszönhetően a szövetség vezetőinek, akik kiemelten kezelték a dunaújvárosi csónakház felújításának folytatását, most megtörténhetett a teljes körű belső rekonstrukció is közel százmillió forintból, ennek egyharmadát önkormányzatunk biztosította. Ki kell emelni vagyonkezelő cégünk, a kivitelezést végző DVG Zrt. munkáját, amely gyors és igényes munkát végezve, bizonyos elemeket saját forrásból alakított ki. Hűen az eddigi teljesítményekhez, további hasonló sikereket kívánok mindenkinek – tette hozzá, aki Pető Zsolt szakosztályelnöktől azt kérte, ugyanolyan lelkesedéssel folytassa munkáját, mint eddig tette.

Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke boldogan fogadta el a meghívást Dunaújvárosba, hiszen olyan eseménynél jelen lenni, amikor valami megújul, az egyértelműen a sportágat, a fiatalokat, az utánpótlást is szolgálja. Amikor a kormány 2013-ban elindította a kiemelt sportágfejlesztési programot, amelybe bekerült a kajak-kenu is, pontosan az volt a cél, hogy olyan beruházások induljanak el, amelyekkel meg tudják őrizni helyüket a világ élvonalában.

– Azt hiszem, a szegedi világbajnokságon, ahol tizenhárom érmet, közte öt aranyat szerezünk, ezt mi bebizonyítottuk. Másrészt ezen fejlesztések legfőbb prioritása az volt, hogy egyre növekedjen azoknak a száma, akik az ilyen vidéki bázisok segítségével megszerethetik a kajak-kenut, és elköteleződhetnek mellette.

Schmidt Gábor hangsúlyozta, 2013 óta jelentősen nőtt a tagszervezetek és a versenyzők létszáma is, ami pont annak köszönhető, hogy ezek a fejlesztések országszerte egymásra épülve megvalósultak. Kiemelte, az MKKSZ-nél soha nem az volt a cél, hogy nagy presztízsberuházásokat vigyenek végbe, hanem az, hogy a tagszervezetek csónakházai (azok a kapuk, amik utat adnak a fiataloknak) megújuljanak, és a fenntarthatóság szempontjából az üzemeltetési költségek is csökkenjenek.

– Ez a kétlépcsős dunaújvárosi fejlesztés erre pont jó példa, az elsőben az energiahatékonyság növelése, a másodikban a komfortnövelés valósult meg. Egyébként a szövetség oda szeret pluszforrásokat adni, ahol azt látjuk, ha mi adunk valamennyit, az teremt továbbiakat. Ezért szeretném megköszönni Cserna Gábornak, az önkormányzatnak, hogy a maguk jelentős részét is beletették ebbe a fejlesztésbe, mert amikor kiderült, hogy a tervek megvalósításához további pénzre van szükség, hamar segítséget nyújtottak. Pető Zsolt és kollégái hozzátették a maguk részét, amivel értéket teremtettek. Azt gondolom, ha a következő időszakban újabb forrásokról kell dönteni, akkor tudunk arról beszélni, mi az, amit még meg kell csinálni a telepen. Ezúton is szeretnék gratulálni az egyesület idei jó eredményéhez, kiemelten Hajdu Jonatánéhoz. Remélem, a következő években egyre többeknek lesz örömük ebben a megszépült sporttelepben – zárta gondolatait.

A szakosztály egyik legendája, mai napig aktív versenyzője és korábbi edzője, Hubikné Tarján Éva az ünnepségen pár gondolatban emlékezett a kezdetekre. Ifjú technikustanulóként vezényelték le őket az építkezéshez a hatvanas években, amikor csilléztek, földet lapátoltak, segítették rakni a falakat, utána kezdett el kajakozni itt.

– Az akkori Kohászban mostoha körülmények között kellett edzeni, a csápos kutakból hozták a vizet, fűtés nem volt. A csupaszív gondnoknőnk a vízbe borult sportolókat, azokat, akik nagyok kihűltek, a lakásában melegítette fel, más lehetőség híján. A nyolcvanas években épült a hajótároló a tanmedencével, ami akkor országos viszonylatban is kimagaslónak számított. Aztán az évtizedek alatt leromlott a főépület, rozsdásodott minden, penészesedtek a falak. Nagyon köszönöm a szövetségnek, a polgármester úrnak, a városnak, hogy segítették ezt a nagyon várt fejlesztést – mondta.