Hajrá, Zenemanók! jótékonysági futás

Kulcsárné Németh Mariann szombat és vasárnap délután is megtartotta Színek, virágok, legendák című belvárosi sétáját. A Fekete Sas Patika­múzeum előtt elmesélte, hogy a török alóli felszabadulást követő időszakban egy darabig elég gyakran váltogatták egymást a székesfehérvári patikusok. Végül a jezsuiták vették meg a patikát, s egy olyan kiváltságra tettek szert, megegyezve a város vezetésével, hogy azok más számára nem adnak patikanyitási engedélyt. Így monopolhelyzetbe kerültek.

– Akkoriban még az volt a szokás, hogy bármikor szabad volt felkeresni a patikust. Kisebb betegségekkel nem az orvoshoz, hanem a patikushoz fordultak az emberek – mesélte az idegenvezető, aki többek között a ciszterci templomba és a Lakatos utcai rózsás házhoz is elvitte a városi sétában részt vevő csoportokat, ahol is Csukly Zsolt házigazda beszélt a rózsák történetéről.

Szombaton nagy zsivaj mégis inkább a Hermann zenesuli előtt volt. Innen indult – alapos közös bemelegítés után – a Tálos Edit Alapítvány és az iskola második Hajrá, Zenemanók! elnevezésű jótékonysági futása. Nem verseny volt ez, hanem közösségi futás. A legkisebbek az Országalmát kerülték meg, 200 métert kellett teljesíteniük. A nagyobbak számára egy 1100 méter hosszú pályát tettek szabaddá a szervezők, amelyet ki-ki annyiszor nyargalt végig, amennyire csak tellett tőle a berobbanó nyári hőségben. A futópálya mentén rendre akusztikus hangszereken muzsikáló zenészek tűntek fel, s húzták a talpalávalót. Körülbelül 250-en sportoltak együtt.