Ma is jajgatnak fejük felett a szomorú fák – A lengyel áldozatokra emlékeztek

Sokáig eltitkolt tömeggyilkosság történt a II. világháborúban, melyet a Szovjet Központi Bizottság Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntése alapján hajtottak végre. A Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban úgy 2223 ezer lengyel tiszt, főtiszt és

értelmiségi raboskodott. Az irányító hatalom parancsának megfelelően őket kellett kivégeznie a Belügyi Népbizottság egységeinek. Hogy ne derüljön ki a népirtás, az áldozatok testét a Szmolenszk melletti Katyń körüli erdőkbe vitték, és tömegsírokban temették el.

Rájuk, a keleti Golgotán életüket vesztettekre emlékeztek pénteken a Jávor Ottó téren, a Katyn Emlékkeresztnél. Azért április 12-én, mert 1943-ban ezen a napon tárták a németek a világ nyilvánossága elé a megtalált tömegsírok tényét.

A kereszt alatt állva a város polgármestere, Cser-Palkovics András elmondta, hogy ritka, sőt talán egyedülálló az a fajta barátság, ami a lengyelek és a magyarok között fennáll. Olyan barátság, ami nemcsak akkor erős, ha vigadni kell, hanem akkor is, amikor a másiknak támaszra van szüksége a bajban. Nemcsak erős, de kölcsönös is ez a barátság, aminek ékes bizonyítéka, hogy Székesfehérvár testvérvárosában, Opolében a magyarországi ’56-os eseményeknek állítottak emlékművet, melyet sosem felejtenek el megkoszorúzni.

Marcin Sokołowski Lengyelország budapesti konzulja köszönetét fejezte ki azért, hogy a magyarok is óvják és becsben tartják áldozataik emlékét éppúgy, ahogy a két nemzet barátságát.

Az eseményen koszorúztak lengyelek, magyarok, számos civil szervezet, a történelmi egyházak képviselői és a Ciszterci Szent István Gimnázium cserkészei is.