Ennyi véletlen biztosan nincs! – Mészáros János Elek hite állandó iránytűje az életének

Az alcsútdobozi Mészáros János Elek a Csillag születik televíziós tehetségkutató 2012- es évadának győzteseként lett ismert. Az agrármérnök foglalkozását is felhagyta mára, annyi koncertet ad, hívják határon innen és túl, magánénekesként számos díj és kitüntetés birtokosa. Szerénysége mellett missziót teljesít, fellépései alkalmával nemcsak énekel, hanem megszólítja közönségét. Beszél a hazáról, a hazaszeretetről, hitről, emberi tartásról, elkötelezettségről.

„Az imádság része volt az életemnek”

Komolyan és sok humorral, őszintén és keresetlenül – a napi divatoknak sosem akar megfelelni. Szülőfalujában él ma is, a református közösség oszlopos tagja, presbiter felnőtt évei kezdetétől fogva. Az elmúlt hét esztendőben ezerkétszáznál több fellépése volt, s ennek legalább fele templomokban, jótékonysági előadásokon. A történelmi Magyarországon énekelt kicsi falvakban és nagy városokban, járt Kanadában, Moszkvában és Szentpéterváron. Nyugalma és eltökéltsége is leginkább hitéből fakad. A kijelölt útját járja, s szerinte természetesen nem a véletlen és a szerencse a sorsa alakítója…

– Huszonkét éves voltam, amikor meghalt édesapánk, édesanyámmal és nővéremmel magunkra maradtunk, férfiként kellett döntenem gyorsan. Családi hagyományként természetes volt, hogy vasárnap templomba megyünk, a hitünk nem a rendszerváltás utáni új szokásként élt bennünk. Hallottam az Igét, az imádság része volt az életemnek, s azóta is pontosan tudom, hogy az Úr meghallgat és segít – mondja. – A telefonunkon számtalan üzenetet olvasunk és küldünk, a Biblia tele van üzenettel, mégis alig nyitjuk ki, pedig annyi kérdésünkre választ kaphatunk belőle! Az emberiség egyik legnagyobb baja, hogy minél nagyobb a tudása, gőgösen azt képzeli, Istenre nincs is szükségünk.

Ha megoldhatatlan problémára kapunk tőle megoldást, fájdalomra gyógyírt, bánatra vigaszt, meg sem köszönjük, elfeledkezünk róla, csak akkor jut eszünkbe, ha ismét fohászkodunk hozzá – fogalmazza meg ismert gyarlóságunkat. Nyílt szívvel vallja, hogy ő maga bizonyos Isten jelenlétében, segítséget és erőt kap a mindennapokban is az Úrtól. – Szükségem van Jézus Krisztus váltságára, s ő kimeríthetetlen forrás – jelenti ki csöndes elhatározottsággal. – Az éneklés gyermekkorom óta dédelgetett álom volt, de elérhetetlennek tűnt. Nekiindultam őseim nyomán az agrárium irányába, s az egyetem elvégzése után is tettem a dolgom. Kottát sem tudtam olvasni, mégis „véletlenül” az etyeki kórusba hívtak, tanított Magdó Ildikó kórusvezető, Estefán Tünde zongorakísérő és később Nádor Magda operaénekes, zeneakadémiai tanár. S „véletlenül” versenyeket nyertem, haladtam az énekesi pálya felé, s negyvenesztendősen megnyertem a Csillag születiket. Ennyi véletlen nincs – mosolyog a szokásos szelíd, ám határozott modorában.

A közelgő ünnepre mindenekelőtt lélekben készül. – A két legnagyobbként számon tartott keresztény ünnepen elmegy a többség a templomba, talán magába fordul kicsit, imádkozik, reménykedik. Éppen e két élethelyzetben van pedig csendben a Megváltó – amikor kisded, s amikor a sírban fekszik. Ám ő velünk van minden nap, az ünnepeken és a hétköznapokon, megvált minket újra és újra. Isten úgy szeretett minket, hogy egyszülött fiát áldozta értünk – miattunk, helyettünk. Hogy ha hiszünk őbenne, örök életünk legyen. A húsvét üzenete ez. Én tudom, hogy gondol rám, s nekem sem kell kérnem, csak rágondolni. Hálát adok ezért a felismerésért az Úrnak.