Kovács Jenő tudott bánni az idővel, precízen dolgozott

Egész életét meghatározta az időmérők szeretete. Érdeklődése az órák iránt gyermekként alakult ki: mozdonyvezető édesapját figyelte, aki hobbiból javította az órákat. A fiú idővel professzionálissá fejlesztette tudását, s az órák javításának, gyűjtésének szentelte életét. Közben nagyokat álmodott, és ezek az álmok lassan meg is valósultak szeretett városában,Fehérváron. Kovács Jenő órásmesternek 67 év jutott a földi időből, de a közel hét évtizedet nagyon jól osztotta be, sokat tett a közösségért, amelyben élt, maradandó emlékeket és hatalmas tudást hagyott maga után. Családot is alapított, amelyből két fia közül a fiatalabb, András viszi tovább az órásmesterséget, megörökölve édesapja fizikai és szellemi hagyatékát. Kovács András már beleszületett az „órás közegbe”, gyerekként is szeretett bíbelődni a szerkezetekkel.

Toronyórák készítésével is foglalkozott

Számos jelentős munka mellett a Virágóra jelenlegi szerkezetének elkészítése is Kovács Jenő nevéhez fűződik, s a karbantartást is évtizedeken át ő végezte. E munkába bevonta fiát is. András úgy emlékszik: a kilencvenes években, diákként még 3-4 tanulóval dolgoztak együtt a család Kossuth utcai műhelyében. Ekkor a fiatalok jártak ki ellen­őrizni a Virágórát, amikor pedig édesapja a szerkezettel bíbelődött, András mindig ott sürgött-forgott körülötte, már az otthoni műhelyben. Ez aztán rendszerré, közös programmá vált, s Kovács Jenő haláláig együtt végezték a karbantartást. Három éve ez már a fiú dolga. Most is évente kétszer szán időt a munkára: ősszel, amikor leszereli, és tavasszal, amikor visszahelyezi a szerkezetet. Van azonban mindennapos feladat is: ellenőrizni kell, minden rendben van-e, nem állították-e el a mutatókat, pontosan jár-e az óra.

A legendás órásmester szak­üzletének működtetése és a Virágóra karbantartása mellett toronyórák készítésével is foglalkozott: Fehérváron és szerte az országban közel 170 toronyóra kelt új életre munkájának köszönhetően. Az ő nevéhez köthető továbbá a fehérvári Csitáry-kút harangjátéka is.

Kovács Jenő azonban a legnagyobb értéknek, fő művének az általa megálmodott és társalkotókkal létrehozott Kossuth utcai Órajátékot tartotta. Ezt 2002-ben avatták föl, azóta csodálhatják meg a helyiek és az ide látogató turisták a naponta többször megszólaló szerkezetet a történelmi alakokkal, érettségi idején pedig a diákévekhez kötődő figurákkal.

A terv már az 1980-as évek óta érlelődött, ám meg kellett egyezni a megvalósításhoz szükséges épületben, s végül, hosszas levelezések, szervezések, majd a ház felújítása után elkészült az Órajáték, amelynek azóta is a csodájára járnak.

Ezután néhány évvel, 2009-ben nyílt meg az Óramúzeum, ugyanannak az épületnek az aljában. Ez volt Kovács Jenő második nagy álma, vágya, hiszen itt be tudta mutatni az általa a ’70-es évek óta gyűjtött órákat, szerkezeteket.

Mindig elvégezte a rá bízott munkát

A több mint háromszáz időmérőt őrző múzeum előzetes bejelentkezés alapján fogad csoportokat, szakszerű vezetéssel mutatják meg az órákat. András szeretné, ha állandóan nyitva tartó kiállítóhellyé válhatna a hely. Édesapjára – aki az utolsó pillanatig nagyon aktívan élt – így emlékszik: végtelenül precíz ember volt, aki százszázalékosan foglalkozott azzal, amibe belekezdett. Az idejét igen jól be tudta osztani, annak ellenére, hogy rengeteg volt a teendője. Számára mindig a hozzá forduló ember volt a legfontosabb, akár szakmai kérdésről, akár egyéb fontos társadalmi ügyről volt szó. Tudott rangsorolni, és mindig elvégezte a rá bízott munkát.

András a mai napig sok visszajelzést kap édesapja kapcsán. Az különösen nagy örömmel tölti el, amikor olyan óraszerkezetet visznek hozzá, amelyet még édesapja javított. Lánya, az egyik unoka a napokban írt a nagyapa munkásságáról részletekbe menő értekezést egy pályázatra. Ebből is érzékelhető, milyen gazdag életutat járt be Kovács Jenő, és milyen jelentős örökséget hagyott maga után.