Randihely a halaknak!

2019.03.05. 17:30

Az őshonos halfajták számára is kedvező változást várnak a felújítás után a Velencei-tónál

A velencei-­tavi partfalfelújítási projekt ökológiailag egyik legizgalmasabb terve a halbölcsők és ívóhelyek kialakítása lesz. S azon túl, hogy halbőséget várnak e vízi „randihelyek” kialakításától, az őshonos halállomány és a tó önfenntartó képességének megőrzésében is különösen fontos szerepe lesz. A Magyar Országos Horgász Szövetség szakemberével beszélgettünk.

S. Töttő Rita

Az őshonos halfajták védelmét is szolgálja a partfal-rekonstrukciós projekt

Fotó: Igari Balázs

Számos szempontból izgatottan figyelik a szakemberek a velencei-tavi partfal-rekonstrukciós projekt alakulását, amelynek hosszú távú hatása nagy reményekkel kecsegtet a tó élővilágára nézve. A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) egy korábbi terve szerencsésen beépülhetett a nagyszabású uniós projektbe, amelytől a tó halállományának javulása várható. Pálinkás Imre Pál, a Mohosz halgazdálkodási ügyintézője, korábban az Országos Horgász Szövetség (OHSZ) főmunkatársa és velencei-tavi kirendeltségvezetője számolt be a tervekről.

Halbőséget hozhatnak a természetes és mesterséges randihelyek

A szakember szerint korábban, a magas vízállású időszakokban többször sikerült megfigyelni sikeres ívásokat a Velencei-tavon, és ennek hatására dolgozta ki a Mohosz az ívóhelyek renaturálására és a halbölcsők kialakítására vonatkozó mintaprojektjét még 2010 és 2014 között. Az uniós projekt tehát ebből a szempontból is éppen jókor jött…

A partfalfelújítás keretében ugyanis ívóhelyfejlesztési alprojekt is megvalósul, melynek keretében két halbölcső és hat természetes ívóhely kialakítása történik meg. A halgazdálkodási ügyintéző elmondta: a két halbölcső inkább mesterséges létesítményként üzemel majd vízállástól függetlenül. Gyakorlatilag egy tógazdasági ivadéknevelőhöz hasonlóan zsilippel kapcsolják össze a Velencei-tóval, szivattyúval lehet majd feltölteni a területet, a leeresztés a Velencei-tóba pedig a gravitáció segítségével történik majd. A halbölcsőket a tó emelt szintű területein alakítják ki.

Pálinkás Imre Pál, a Mohosz halgazdálkodási ügyintézője: az uniós
projekt több szempontból is jókor jött
Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

 

Természetes mó­don tudja majd ellátni fel­adatát a terület

– Tehát a halbölcső medre a tó üzemi vízszintjének leg­magasabb állásánál is magasabban lesz, így a terület leüríthető minden esetben. Vízállástól függetlenül mindig rendelkezésre áll majd a létesítmény, amelynek a hal­állomány pótlásában lesz fontos szerepe. Két lehetőség van erre: anyahalak kihelyezésével ívatótóként funkcionálhat, illetve az úgynevezett zsenge ivadék kihelyezésével egyfajta védett környezetet jelenthet. Itt a zsenge ivadék meg tud erősödni, nőni, s mindenféle szállítás és törődés nélkül a tóba kerülhet a relatíve kis területen megtermelődött nagy mennyiségű ivadék – magyarázta a szakember.

Ezzel szemben a természetes ívóhelyeket a mélyebb fekvésű területeken alakítják ki. – A természetes ívóhelyekre jellemző mélyebb, vagyis a tó vízszintjénél alacsonyabban található fekvés össze­kötése történik a tóval. Itt nem zsilipet alakítanak ki, hanem közvetlen élő kapcsolatot, amely által teljesen természetes mó­don tudja majd ellátni fel­adatát a terület. Így pedig a tó halállománya számára jelenthet gyakorlatilag randi­helyet. Ahol reményeink szerint – ha az időjárási viszonyok is kedvezők – sikeres ívások történhetnek majd. Ez egyrészt halbőséget eredményezhet, másrészt pedig azt reméljük, hogy az őshonos halállomány és a tó önfenntartó képessége is javul általa.

Az őshonos halfajták védelmét is szolgálja a partfal-rekonstrukciós projekt
Fotó: Igari Balázs

A halbölcsők kivitelezési terve már lezárult, tehát ez az a projektelem, amely „konyhakész”, megkezdhető a kivitelezés. Ezeket a velencei-tavi kirendeltségtől délnyugatra lévő zagytéren alakítják ki, egymás mellett. A bölcsők darabonként négyezer négyzetméteresek lesznek, átlagos vízmélységük 80 centiméter. A természetes ívóhelyek közül az első és a második gya­korlatilag a halbölcsők mel­lett, a velencei-tavi kirendeltségnél kapnak helyet, a harmadik, negyedik és ötödik ívóhely a dinnyési Mohosz-­csónakkikötőtől keletre található majd, a tógondnokság és a csónakkikötő közötti területen. A hatodikat pedig, amely területi kiterjedésében a legnagyobb lesz, a sukorói félszigeten alakítják ki.

Különálló faj

Azt, hogy a projekt befejezése után mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy látványos változásokat tapasztaljanak a horgászok, szakemberek, csak becsülni lehet, de arra mindenképpen számítanak, hogy az őshonos, vagyis a régen, a nagy tószabályozások előtti időszakban nagy mennyiségben jelen lévő halfajokat pozitívan érinti majd a változás.

Ezek közül Pálinkás Imre Pál kiemelte a széles kárászt, a compót, illetve a korábbi becenevén kosfejű velencei-tavi vadpontyot is. Ez utóbbi, tette hozzá, azóta fajtaelismerést is kapott mint különálló fajta. A Mohosz a fajtagazdája és -fenntartója, a genetikai vizsgálatok pedig igazolták, hogy genetikailag ez a pontyfajta állhat a legközelebb az ősi európai vadpontyhoz. Vagyis igen alacsony mértékben voltak kimutathatók benne ázsiai eredetű gének, amely által gyakorlatilag a természeti ér­téke is igen jelentős. A halgazdászok érte is dolgoznak most a Velencei-tavon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában