Miniszteri elismerést vehetett át a Fejér Megyei Szent György Kórház szakembere

A Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház sürgősségi osztályának főnővére, Szomor Andrea több mint tizenhárom éve vezeti a „sürgi” ápolói csapatát. Munkájára ezúttal országos szinten figyeltek fel: „kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként” az Emberi Erőforrások Minisztériumának elismerő oklevelét vehette át a Kossuth Zsuzsanna születésnapján rendezett Magyar Ápolók Napján.

Az út, amit bejárt, korántsem volt könnyű, s mondhatjuk, szerencse, hogy az eredeti elképzelése nem sikerült…

– Először óvónőképzőbe jelentkeztem – mesél Szomor Andrea a kezdetekről, arról az időszakról, amikor döntenie kellett, milyen irányba indítsa életét. Ám akkoriban nagy volt a túljelentkezés, ezért végül az egészségügyi szakközépiskolába vették fel, ott is érettségizett. Innen egyenes út vezetett a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházba, ahol 1992 óta dolgozik. Először az urológián kezdett, ahol 13 évet dolgozott, s ugyanennyi ideje van a sürgősségi osztályon. Főnővérként szervezi kollégái életét a mindennapokban, s mint mondja, ez az az osztály, ahol csak úgy lehet ilyen hosszú időt eltölteni, ha nagyon jó vezetői és kollégái vannak az embernek. És ez így is van, erősíti meg. – Nagyon jó csapattal dolgozom együtt, akik összetartanak, segítik egymást. Mivel valóban „nagyon nehéz” osztály ez, amely nemcsak fizikálisan terheli le az itt dolgozókat, hanem a mindennapi változatosságával lelkileg is, így tényleg csak úgy mehet gördülékenyen a munka, ha mindannyian összefogunk. Így élem meg én is ezt – szeretek velük együtt dolgozni.

Mindig történik valami

A mindennapok ezen az osztályon rendkívül változatosak, itt mindig történik valami. Beszélgetésünk alatt is folyamatosan hívják, keresik, mindig van teendő. – Sokszor találkozunk olyan esettel, amivel addig még nem. Ezek azok a helyzetek, amelyekből tanulni lehet, amelyeknél jó azt látni, ha sikerrel, vagyis gyógyulással végződnek. Fontos, hogy mindig tegyük hozzá, amit mi megtehetünk.

A sürgősségi, ahogy már említettük, lelkileg is megterhelő. S nemcsak azért, mert itt tényleg bármivel találkozhat az ember, hanem azért is, mert ide az emberek fájdalmakkal terhelten, türelmetlenül érkeznek. Ezért itt hatványozottan fontos az ápolói empátia – vélekedik a főnővér. – Fokozottabban érződik az, hogy itt a betegnek szüksége van a segítségre, a mosolyra, a jó szóra, s mindemellett a szakmai tudásunkra – ezt próbálja meg Andrea átvinni a fiatalok oktatásába, ugyanis ma már a gyakorlati és elméleti oktatásban is részt vesz. – Az emberség, az empátia, a segítőkészség legalább annyira fontos, mint a szakmaiság. Ugyanez a helyzet a folyamatos fejlődéssel is – teszi hozzá Andrea, aki tanul jelenleg is, a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi tanár MSc szakán.

Nagyon sok türelemre van szükség az ápolók részéről ezen az osztályon is, de nem árt nem elfelejteni, hogy ők is emberből vannak. Ők sincsenek mindig rendben, velük is történhetnek olyan dolgok, amelyek meghatározhatják a napjukat, hangsúlyozza Andrea. – Mivel egy valóban összetartó csapatban dolgozunk, látjuk, hogy éppen kinek van szüksége közülünk is segítségre. S akkor húzzuk egymást, mert csak így megy, együtt.