2019.01.12. 11:30
Szuperhősök helyett valódi katonákat tisztelhetünk a Donnál elesettekben
Az urivi áttörést követő, a magyar hadsereg számára tragikus következménnyel járó eseményekre, a hősiesen küzdő magyar katonákra emlékeztek pénteken. A hétvégén a megye több pontján folytatódnak a megemlékezések.
Gárdonyban felidézték egy helyi család történetét is
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
Gárdonyban Erdei Péterné alpolgármester beszédében rámutatott: a modern világ sokszor csak virtuális „szuperhőseivel” szemben azok, akik a Donnál harcoltak, igazi katonák, igazi hősök voltak. Több mint 200 ezer magyar férfiról van szó, akik a körülmények ellenére a végsőkig kitartottak. Ma, itt föl sem foghatjuk, mit éltek át annak idején a fogvacogtató téli éjszakákon, a harcmezőn. A szovjet csapatok áttörése január 12-én váratlanul érte őket az urivi hídfőnél. Pár nap alatt százezernél több katona halt meg vagy esett fogságba, s akik életben maradtak, azok is sokat szenvedtek a hazaúton. Az alpolgármester elmesélte egy érintett helyi család történetét is.
Az eseményen Karl Melinda lelkipásztor az áldás mellett fölidézte, mit kellett átélniük a hazájukat védő katonáknak a Don-kanyarban. Emlékeztetett a felszerelés- és élelemhiányra, a mínusz 30-40 fokos télhez képest kevés öltözetre. „Lehetetlen küldetés volt” – fogalmazott, hozzátéve: az ott történtek a mai napig érthetetlenek a még élő családtagok, az emlékezők számára.
Páli Balázs atya szintén áldással rótta le kegyeletét.
Seregélyes önkormányzata is megemlékezést tartott a doni katasztrófa áldozatainak emlékére. A január 11-én, pénteken 16 órakor kezdődő rendezvény helyszíne a Fő utca – Vörösmarty utca sarkán álló II. világháborús emlékmű volt. A harangláb körül, az évtizedek során ligetté érett fenyves gyűrűjében a település lakói is képviseltették magukat csakúgy, mint a polgárőrség tagjai, a helyi intézmények dolgozói, vezetői, diákok és nyugdíjasok. Az 1943. január 12-i doni áttörést és a harcok során elesettek emlékét felidéző rendezvényen gyertya- és tűzgyújtással, koszorúzással, emlékbeszédekkel, versekkel és énekekkel tisztelegtek. Kezdésként a Seregélyesi Baptista Általános Iskola és AMI diákja, Bodó Mirjam szavalta el Wass Albert Gyertyaláng című versét, majd Penzer József gyújtotta meg az emlékezés lángjait.
Ezt követően Horváth Sándor polgármester tartott megemlékező beszédet, amelyben tisztelgett a távoli jeltelen sírokban nyugvó egykori seregélyesiek emléke előtt is, akik soha nem tértek vissza a Don mellől.
– A megpróbáltatásokból erőt kell meríteni és tanulni kell – jelentette ki a polgármester, aki felidézte azon történelmi összefüggéseket is, amelyek Magyarország kényszerű katonai bevonódásához és az óriási emberáldozathoz vezettek. Ezután az Élő Ősz Nyugdíjasklub képviseletében Horváth Dánielné korabeli katonadalokat énekelt. A helyi katolikusok képviseletében Tabi György lelkipásztori munkatárs is szólt az egybegyűltekhez, rövid fohászban könyörögve az elesettek lelki üdvéért. Végezetül a megemlékezés résztvevői elhelyezték koszorúikat és mécseseiket az emlékmű talapzatán.