Eljutott a jeges vulkán tetejére

2019.01.29. 17:30

Eddig egyetlen magyarként hódította meg az antarktiszi vulkánt Tóth Sándor

Ki hinné? A világ hideg-rideg, lakatlan szögletében, ahol a madár sem jár, ahol semmi élőlény nem honos, a hó és jég birodalmában álló, kihűlt, jégbe fagyott vulkán tetején állva vágyakozzék ismét vissza oda valaki? Pedig ez történt. Tóth Sándor teljesítette a Volcanic 7 Summits hetedik hegyének meghódítását, s ez hatotta át lelkét végletesen.

Zsohár Melinda

Tóth Sándor nyugodt derűvel üldögél váli irodájában, mint korábban is mindig, amikor megtért messzi-messzi útjairól. Elképesztő teljesítménye ettől a nyugalomtól és derűtől még különlegesebb, tökéletes fizikai állapota is imponáló az alig negyvenesztendős, kétgyermekes családapának, aki sikeres vállalkozó, sírkőfaragó és -készítő. Lapunk olvasóit korábbi útjairól is tájékoztattuk, kicsit az érzéseiről is szerettük volna faggatni. Érzelmeiről a maga szerény, ám határozott modorában nyilatkozik. Mint erről az átlényegítő élményről, ami a Föld e kietlen pontján kerítette hatalmába.

A hideg vulkán hajdan tüzet lövellt, ma dermedtebb nem is lehetne. Először 1990-ben mászták meg először a 4288 m magas Mount Sidley-t, ötvenen hódították meg a csúcsot. A hivatalos lista szerint Sándor a negyvenhatodik, s az egyetlen magyar közülük.

Egy angol manufaktúrában csináltatott egyedi méretű, speciális ruhát, a hálózsákja mínusz 58 fokban is védte őt
Fotó: Tóth Sándor

– Nem szeretem a hideget, ám ez elhanyagolható, mert az a világ, az érintetlen táj lenyűgöző! – mondja Sándor a szokásos fegyelmezettségétől eltérő, érzelmi túlfűtöttséggel. – Misztikus, különleges, felfoghatatlan a tisztaság, s noha semmi nincs ott valóban a szó hagyományos értelmében, nem nevezhető semminek. Mindenki visszatérne ide – teszi hozzá, s találkozott is többekkel az antarktiszi kutatóbázison, akiket rabul ejtett e szép-hideg földrész varázsa.

A hét kontinens hét hideg vulkánja

– A hegymászók többsége a Himalája, azaz a Csomolungma-Mount Everest bűvöletében él, a csúcsát már legalább nyolcezren meghódították – mondja Sándor, csöppet sem lebecsülve senki teljesítményét. Ő a Volcanic 7 Summits, azaz a hét kontinens hét hideg vulkánjának megmászását tűzte ki célul, s az utolsó útjával teljesítette azt. Megjárta a Kilimandzsárót 2016-ban, majd ugyanezen esztendőben még három másik hegyre tűzte ki a váli zászlót. Ázsiában a Damavand, Európában a Kaukázus Elbrusz csúcsa, Dél-Amerikában az Ojos del Salado tartozik ebbe a hetes csoportba, ahonnan sikeresen tért haza Tóth Sándor a következő esztendőben. Megjárta Mexikó Pico de Orizaba ormát, s Pápua-Új Guineán felért a 4367 m magas Mount Giluwe tetejére, itt igen veszélyes volt maga a helyszín. Az antarktiszi expedíció csúszott, oda ugyanis évente egyszer utazhatnak ilyen célból.

Magyar idő szerint 22 óra 10 perckor értek a csúcsra, negyedórát töltöttek fent, aztán indultak vissza
Fotó: Tóth Sándor

– Egy angol manufaktúrában csináltattam egyedi méretű, speciális ruhát, a hálózsákom mínusz ötvennyolc fokban is véd a hidegtől – árul el néhány praktikus dolgot. – Harminc kilogrammos felszerelést vihettem magammal, benne jégcsákány, hágóvas, ételporok, csokoládé, cukor – utóbbiakból a legtöbb, mert a csúcstámadáskor nyolcezer kalóriát is eléget a szervezet egy nap alatt. Csuklóján a speciális karórát most is viseli, a hegymászó-kronométer a test valamennyi működését követi. Alig öt kilót fogyott január 4–21., a budapesti indulás–érkezés ideje között.

Mínusz negyven fok van, de soha nem nyugszik le a nap nyáron

A másfél Európányi Antarktiszon huszonöt kutatóbázis található, orosz, kínai, indiai kutatók dolgoznak a legnagyobb jelenlétű amerikaiak mellett. Az USA egyik cége uralja az antarktiszi sportokat, az ő gépeik repülnek ide, ők gondoskodnak a logisztikáról, november–január között tart a sportidőszak. Mínusz negyvenfokos ilyenkor az elviselhetőnek számító legalacsonyabb hőmérséklet, ez az antarktiszi nyár, soha nem nyugszik le a nap! Konténerek, sátrak, WC-k, zuhanyzók állnak a sportolók és a kevés hegymászó rendelkezésére. A déli-sarki expedíciók Chile felől indulnak, Punta Arenasból száll fel a repülő a bázis, az Union Gleccser nevű helyhez.

A Mount Sidley-hegy a Union Gleccsertől ezer kilométerre fekszik, kisrepülőgéppel szállították oda hármójukat, mert a negyedik társuk végül lemondta az utat
Fotó: Tóth Sándor

– Sokat segített az utazásban Chile tiszteletbeli konzulja, Louis Jose Godoi Gonzales, aki a budapesti orvosegyetemen végzett, felesége Mezőkövesdről követte férjét, sokat éltek Magyarországon, magyarul beszélgettünk az indulásom előtti vacsorán – mond köszönetet Sándor a konzulnak és Házi Juditnak, a santiagói magyar konzulnak. – A Mount Sidley hegy az Union Gleccsertől ezer kilométerre fekszik, kisrepülőgéppel szállítottak bennünket hármunkat oda, mert a negyedik társunk végül lemondta az utat.

Az extrém körülmények ellenére nincs halott

A negyvenkét éves orosz és a harmincöt esztendős indiai társával vágott neki végül Tóth Sándor január 9-én az antarktiszi kalandnak. Január 11-én érkeztek a Mount Sidley lábához, a következő napon tábort építettek, egy műholdas rádiótelefon jelentette a kapcsolatot a külvilággal. Nem hagyhatnak szemetet és hulladékot, beleértve az emberi végterméket is – a vizelet kivételével vissza kell hozniuk magukkal mindent, utóbbit elvezetik a hó mélyére egy lyukon. Kiemelten védett a terület, de az odautazók azonosulnak ezekkel a szempontokkal, mondja Sándor. Az extrém körülmények ellenére nincs halottja a Mount Sidley-nek, mind az ötvenen visszatértek, akik megjárták e kies tájat.

– Kötélpartiban, egymással összekötve másztunk, hogy az esetleges gleccserszakadékokba bezuhanó társunkat megtarthassuk – idézi fel órára pontosan a 2019. január 15-i napot Sándor. – A hegy lábánál feljebb felépített táborból indultunk el, minden lépésünkkor a dobütéshez hasonlatos, kissé kísérteties hangok kísértek bennünket végig – a recsegő jég roppanásai. A talpunk alatt a hó hatalmas mélységébe bele sem gondoltunk. Tíz óra volt felfelé az út, mínusz huszonhat-harmincegy fok közötti hőmérsékletben, közepes szélerősségben, kétóránként ötpercnyi pihenővel. Magyar idő szerint 22 óra 10 perckor értünk a csúcsra, negyedórát töltöttünk fenn, s négy órát tartott a visszaút. Összesen 17,2 kilométert tettünk meg oda-vissza – foglalja össze Sándor a hétköznapi körülmények közepette meseszerűnek tűnő kalandot.

Guinnes-rekordra készül: nyolcvan napon belül szeretné megmászni ismét a hét hideg vulkánt. Tervezi a Hercules-expedíciót, három-négy magyar társával ötvennyolc nap alatt megtenni sível, szánon húzott felszereléssel, ötvennyolc nap alatt 1130 kilométert az Antarktiszon. Ezt karitativitással kapcsolná össze, várja a szponzorokat, hogy a megtett kilométereket „fogadják örökbe”, életmentő készülékekre gyűjtene az iskolákba. Sándor minden tervét papírra veti, ha leírja, biztosan meg is valósítja, bizonyítja egész eddigi élete teljesítménye. Az biztos, a csodálatos Antarktiszra visszatér!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában