Ráckeresztúron letelepedett erdélyi, kárpátaljai családok találkoztak

Az asztalokon bordó, fehér, zöld terítők, a nemzetiszínű zsinórral díszített üvegben úszómécses. A franciaországi foci-Eb-t is megjárt, Ráckeresztúr feliratú magyar zászló mellett a székely lobogó is helyet kapott a teremben. A szervezők megadták a módját, s ízléses dekorációval, jóféle pálinkával készültek a vendégek fogadására.

Az egyik főszervező, Daradics Zoltán Kányádi Sándor költeményével üdvözölte a szép számú vendégsereget: „Szaporodjon ez az ország / Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, / s ki honnan jött, soha, soha / ne feledje.” A magyar és a székely himnuszt az idősebbek könnyes szemmel énekelték. Az önkormányzat részéről Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester mondott köszöntőt, hangsúlyozva, nem sok olyan rendezvény van ma már, ahol több generáció közösen és örömmel táncol, énekel, szórakozik együtt, éppen ezért példaértékű ez az összetartás.

A minőségi időtöltésről gondoskodva a gyerekeknek Herkli Istvánné Marika tartott kézműves foglalkozást. A kicsik színezhettek, a nagyobbak papírfonással kosárkát alkothattak. A rendezvényen fellépett a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes hat tagja, a talpalávalót az erre az alkalomra összeállt banda – Szilágyi Antal György brácsás, Pálházi Bence hegedűs, Varga Balázs bőgős – szolgáltatta. Valamennyi generáció bekapcsolódott a közös táncba, a legkisebbek is vidáman követték az egyszerű vagy épp bonyolultabb, olykor mókás mozdulatokat.

A magyar népzene, népdal és néptánc közös kincsünk, szerencsére a dallamoknak, a különféle tánclépéseknek, koreográfiáknak semmi nem szab határt. A magyar népi kultúra legszebb kincsei kerültek elő ezen az estén, ki-ki hazavihetett magával egy-egy szép gondolatot, netán dallamot képzeletbeli kincses tarisznyájában.