Mit kívánt a déli zsűri lecsóként az asztalra?

A kálozi versenyen négyfős zsűri haladt állomásról állomásra, hogy értékelje az elkészült remekeket. A szeptember 8-ai Fehérvári Lecsófőző Vigasságon már közel hatszáz bogrács klasszikusát kell végigkóstolniuk az arra kiválasztottaknak. A tét tehát nem kicsi, s így az adag sem mindegy: hogy ne telítődjön el a zsűritagok gyomra, keveset kell szedniük, és az alapos jegyzetelés sem árt, hogy a pontok és helyezések kiosztásakor legyen mihez viszonyítaniuk. A déli régióban három fő szempont mentén értékeltek az ítészek: az ízharmónia és a tálalás mellett az étel szín- és illatkompozíciója is számított.

– A Vidám Lovas Barátok lecsója kinézetre megnyerő volt, az ízvilágából azonban hiányoltuk a füstösséget. A tojással, tejfölös habarással készült étel harmonikus lett, egyedül ez a kis extra hiányzott belőle – értékeltek a nyilvánosság bevonásával. A harmadik helyezett Szőlő-hegyes-erős csapat is eltalálta az ízek összhangját, melyből végül „csak” a csípősség és az intenzív, házi füstölt íz hiányzott.

– Nehéz összehangolni a szempontokat. Ha a könnyebb utat választjuk, megosztott helyezéseket osztunk ki; amennyire lehetett, ragaszkodtunk a papírra leírt kritériumokhoz – taglalták a zsűritagok.

Így bár a Haverkák étele elnyerte a „leglecsósabb lecsó” képzeletbeli címet, mégis második helyezettek lettek. Az ízvilág, az illat, illetve a paradicsom és a paprika állaga is optimális volt – állapították meg. Hogy miért nem ők nyertek, az a szempontoknak köszönhető: ha egy másik csapat ugyanígy finom, ízében és illatában is kiváló ételt készít, de a tálalásban erősebb, az könnyen eldöntheti a versenyt.

– Dávid és társai ellen nem volt könnyű felvenni a harcot, mivel a csapat háztáji alapanyagokat használt: a házi, saját tenyésztésű állatból készített hús, valamint a saját maguk által termesztett paradicsom, paprika, s az így elkészített paradicsomlé és pirospaprikakrém mind ízletesek voltak, azok ízében érződött, kinézetében látszott a belefektetett munka. Nem mellesleg a csülök gyönyörűen megfőtt, omlós volt, ez sem utolsó szempont – emelték ki az ítészek, hozzátéve: azért az étel még több paprikát elbírt volna, hogy lecsósabb legyen.