2018.07.02. 10:00
Egymás szemében a fiatalságot látják a tabajdi nyugdíjasklub tagjai
A harmincöt éves nyugdíjasklub meghívta a környékbeli klubtársakat ünnepelni, ettek-ittak-táncoltak a hétvégén. Az idő rohan, az idősek pedig mintha fiatalodnának.
A mondás nem közhelyes: mintha az idősek valóban fiatalodnának. Az átlagéletkor növekedésével tovább maradnak aktívak a hatvan év felettiek, másként élnek és öltöznek, mint a korábbi öregek. A tabajdi Kék tulipán nyugdíjas klub harmincöt évvel ezelőtt alakult a községi tanács égisze alatt, mert akkor nemigen engedték a civil szervezetek működését. A hatalom figyelte, nem beszélnek-e „tilalmas” politikai dolgokról, ezt az akkori tagok sem tudják talán. Egyébként valóban nem politizáltak, sorra alakultak az idősek klubjai a ’80-as években – kirándultak, batyubáloztak, barátkoztak. S mindig jóval több nő verbuválódott ezekbe a jó kis csapatokba, miként ma is.
Alcsútdoboz, Tabajd és Felcsút közös tanácsi igazgatás alá tartozott 1983-ban, így történt, hogy az alcsútdobozi Komáromi Nándorné Sárika lett a tabajdiak klubvezetője. A tanácsnál alkalmazták szociális gondozóként, így kapta ezt munkája mellé feladatul. Nagyon szerette, meséli, mert ma, kilencvenharmadik évében együtt ünnepel a társasággal. A tabajdiak szokás szerint meghívták Bicske, Óbarok-Nagyegyháza, Szár, Felcsút, Alcsútdoboz, Vál és Kajászó klubosait, csurig lett a léggömbökkel, virágokkal díszített, terített asztalokkal teli művelődési ház nagyterme. Szárharmincan jöttek el, ők lényegében mind ismerik egymást, évtizedek óta. A fiatalságot is látják egymás szemében. A Vál-völgyében gyerekkoruk óta sokszor találkoztak egymással a régebbi lassúbb és bizalmasabb vidéki élet tempójában élők. Ma telefonálnak és e-maileznek egymásnak, s eljárnak a kicsit tágabb, barátias légkörben „bulizni”, beszélgetni, s a jó lábúak táncolni.
Harmincöt éves a tabajdi nyugdíjasklub
„Mint jó lisztből a rétes, úgy nyúlott az ünnepünk,/ de ma már elmondhatjuk, harmincöt évesek lettünk./ Egy emberöltőnél is több, hogy a klub alakult,/ volt, amikor égett, lángolt, de volt, hogy megfakult.” A tabajdi népi verselő Németh Sándorné Lídia természetesen ezt az eseményt is megverselte, nevekkel, emlékezetes fordulatokkal, a társaság mosolyokkal, tapssal értékelte az időutazó költeményt. Az alapítók közül sokan eltávoztak, mondta el Major Istvánné Jolán klubvezető, aki negyedszer tért vissza mások után. A fiatal Vancsóné Dancsi Szilvia vállalta mostanra a nyugdíjasklub hivatalos vezetését, sokat segít a szervezésben, a kultúrházban dolgozik. Tima Jánosné, Zsigrai Józsefné, Szabó Zsuzsa is jelen voltak az egykori vezetők közül, sok kirándulást, színházlátogatást, fürdőzést szerveztek, idézték. A tabajdi Búzavirág dalkör is töretlenül működik, a kilencvenegy esztendős Andrusek Ferenc a kezdettől énekel velük. Voltak, akik így utaztak, s éltek társasági életet, s ma is szívesen töltik együtt az időt.
Táncold magad boldoggá! jelszóval Varga Edit tart időseknek táncórákat, sport gyanánt, hangulatjavításként. Fürge hatvanasaival tartottak bemutatót Bárányos Márta fiatal, pöttyösszoknyás retrótáncosai után. Lehet számolni! A mai nyugdíjasklubosok legidősebbjei ropták annak idején azokra a zenékre az ’50-es, ’60-as években, amelyek ma is a retrópartik kedvencei.