Képekbe írt természetszeretet – Interjú Hollósi Zoltán természetfotóssal

Hollósi Zoltán az ürgéket ábrázoló fotójához ilyen háttérsztorit kreált. A képen az már nem lehet rajta, de utóvégre a jó ürge fölérte a kalászt, s jól megcibálta. Zoltán eközben lesben várva, ujját, mint a vadászok a ravaszon, úgy tartotta fényképezőgépe kioldógombján. S ha már vadászok: a Lovasberényben élő természetfotós gyerekkorában falta a vadászkalandokat megörökítő könyveket, elvarázsolták őt az illusztrációk.

A természet iránti szeretet persze nem csak az olvasószobában ragadta el. Tatabányán suli után az erdőket járta. A nyári szüneteket Nádasdladányban töltötte, nagymamája faluvégi házában. „Egész nap csavarogtam, nem volt olyan madárfészek, amelyikről ne tudtam volna” – mesélte.

Tizennyolc éves múlt, amikor beszerezte első komoly fényképezőgépét. Azóta, ha teheti, a természetet járja, hogy megörökítse az erdők és vízpartok lakóit. Leginkább madarakat szeret fotózni, de a makrózás, a parányi csodák rejtelme is érdekli. Ahogy a vadásznak, úgy a természetfotósnak is rejtőzködnie kell. Terepszínű sátorba bújva vagy álcaruhát viselve idomul a tájba. Kedveli a természetazonos leseket is.

– A nádszövetből készülő lest tíz perc alatt feldobom, a vízparti madarak hamar megszokják – mondta erről. No, azért nem ilyen egyszerű a természetfotós élete. Tudvalevő, hogy a reggeli és az alkonyati fények állnak legjobban a madaraknak.

– Ha el akarok menni valahova nyáron napkeltére, akkor sokszor két-három óra körül kelek. Zoltán azt is fontosnak tartja, hogy ne zavarja meg az állatok nyugalmát.

– Ahhoz, hogy jó képet tudjak készíteni egy madárról, ismernem kell, hol találom meg, milyen a viselkedése, milyenek a táplálkozási szokásai – vallja. Nagyon fontos részük a munkásságának az úgynevezett bizonyító fotók is. Ezek nem publikálásra szánt képek. Arra valók, hogy dokumentálják, egy állat megjelent az adott területen.

A természet figyelése, a változások lejegyzése is foglalkoztatja. Nemrég pásztorgémeket fotózott, amelyek egyre terjeszkednek hazánkban. „Délről jönnek felfelé, tavaly költött is egy Soponyán” – tudtuk meg. Ugyanezért jelentékenyek a pásztormadarakról készített fotói. A Kazahsztánból inváziószerűen érkezett s már tovarepült madarakat a Kiskunságban „kapta el”. Úgy véli, talán táplálékhiány vagy a szárazság következtében jöttek felénk.