Huszonkét évvel ezelőtt jött létre a sukorói–székesfehérvári Vadmadárkórház

Mit keres egy ragadozó madár a könyvtárban?

Székesfehérváron nem kellene, hogy felmerüljön bennünk ez a kérdés, hiszen ezek az állatok csaknem rendszeres látogatói a különböző bibliotékáknak.

– Meg szerettük volna mutatni, hogy az állatokat úgy is ki lehet emelni a természetes közegükből, hogy nem helyezzük őket állatkertbe. Hát így került madár a könyvtárba, s így jöttek létre az első madaras könyvtári estek is Horváth Hella, a Vörösmarty Mihály Könyvtár munkatársának közreműködésével – mondta el a Budai úti tagkönyvtárban Berkényi Tamás, a Sukorón és Székesfehérváron is működő Vadmadárkórház vezetője.

Az állatorvos két vendéget is magával hozott az épületbe. Egyikük egy vörös vércse volt, mely tavaly óta él a kórházban. A tojó a fészekből esett ki, igencsak fiatalon, így nem tud tökéletesen repülni, a lába és a szárnya sem működik megfelelően. Ellentétben a szájával: hangját ugyanis folyamatosan hallatja. A fiatal madár gondját a kezdetektől fogva Hella viselte, és bár az életét megmentették, sérülései miatt mégsem alkalmas arra, hogy a természetben éljen. Így – a kórház vállalásának megfelelően – élethosszig gondozzák a vércsét. Vele szemben egy macskabagoly ült, amely 30-40 óvodást is képes kezelni: higgadt, s ezért a Vadmadárkórház első számú sztárja.

– A bagoly öt éve került hozzánk, éjszaka, Csákvár és Lovasberény között ütötték el. Példaértékű, hogy a sofőr azonnal felkapta és elhozta hozzánk, illetve vállalta a felmerülő költségeket, támogatta a műtétet – mesélte Berkényi Tamás. S bár a macskabagoly is életben maradt, szabadon őt sem engedhetik, hiszen fél szemére nem lát.

A Vadmadárkórház dolgozói nem csak gondoznak, de tanítanak is

A magánadományokból működő Vadmadárkórház dolgozói nemcsak gondozzák és bemutatják a nem elengedhető madarakat, de a madármentés mikéntjéről is előadnak: május 31-éig például interaktív foglalkozást tartanak a tagkönyvtárban. Egy szemléletformáló programot is létrehoztak: nem az a cél, hogy a sérült madarakat a megtalálók folyamatosan behozzák, hanem hogy ha valaki rászorulót talál, ő maga próbáljon meg segítséget nyújtani neki.

– A program a Madármentés – lélekmentés nevet viseli. Az előbbi részt én képviselem – természetesen sok segítséggel –, a lélekmentést pedig a feleségem tette a programhoz. Ő kérte, hogy meséljek a madarakról, arról, mit csinálok, hiszen ez a gyermekek és felnőttek gondolkodását, szemléletmódját egy­aránt befolyásolja.