Kápolnapuszta mindig élni fog a gántiak szívében

Mintha csak az időjárás is a 73 évvel ezelőtti áldozatokat siratta volna, a megemlékezés elejétől kezdve végig csendes eső áztatta a kereszteket és a temetőben összegyűlt emlékezőket.

1944 őszétől kezdve Kápolnapuszta környékén rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha a lakosok elárulják őket. Az ott élők végül decemberben feljelentést tettek a csendőrségen, akik a faluba mentek.

Tűzharc alakult ki, amiben az egyik partizánt sikerült elfogni, ám ő a Mór felé vezető úton megszökött. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Megtorlásképpen minden 15–70 éves férfit kivégeztek a szovjetek. Ezzel a települést a szó szoros értelmében halálra ítélték, a háborút követő években elnéptelenedett.

A megemlékezésen Kun Miklós történész, Oroszország szakértő beszédében emlékeztetett: mára felnőtt egy nemzedék, amely a háborút követő negyven év hallgatása miatt szinte semmit nem tud a „felszabadítás” történéseiről, a szovjet katonák által elkövetett borzasztó tettekről. Ezért fordulhatott elő az, hogy Kápolnapusztáról is sokáig hallgatott a történetírás.

A háború végén ez a szörnyűség Európa közepén többek között azért eshetett meg, mert a háború folyamán felmorzsolódott szovjet hadsereg utánpótlásaként Magyarországra 1945-ben már büntetőszázadokból kikerült, köztörvényes elítélteket és ukrán partizán falvakból verbuvált embereket küldtek. Ők pedig nem tiszteltek sem nőt, sem férfit, sem fiatalt, vagy öreget és nem okozott problémát, ha azért kellett ölni, hogy elvegyék a másét. A balliberális, nyugati történetírás még ma is azt állítja, hogy ezek az események csak helyi túlkapások voltak, amelyekről nem tudott a szovjet katonai vezetés és Sztálin sem.

Ezt Kun Miklós határozottan cáfolta és megosztott egy részletet abból a jelentésből, amelyet egy orosz hivatalnok készített a részeg orosz tisztek és közkatonák budapesti viselkedéséről 1945 nyarán, vagyis már a harcok lezárulása után. Feketén, fehéren leírta szörnyű tetteiket.

Gánt polgármestere, Spergelné Rádl Ibolya kiemelte, Kápolnapuszta mindig is Gánt része volt és marad. Az utókor feladata pedig a múltból erőt merítve elérni, soha többé ne történhessen még egy ilyen szörnyűség. A megemlékezésen Spányi Antal megyéspüspök mondott imát, majd koszorúzás zárta az eseményt.