Tabajdi éléskamrák, kiskertek és házi fortélyok

A polgármester édesszájú, tesz megbocsátható önvallomást Bárányos Csaba magára. Az ő ötlete volt leginkább, hogy ne csak borversenyt, pálinkamustrát tartsanak, mint sok helyütt másutt, hanem a háziasszonyok is bemutathassák tudományukat.

A Mészöly Dezső Művelődési Házban harmadik éve meghirdetett kézművestermék-mustrára kértek lekvárt, pálinkát és újdonságként befőttet is. Kikötés volt a lekvárnál, hogy csonthéjas legyen, a pálinkánál pedig a pedigré, azaz hivatalos főzetődokumentumok nélkül bele sem szagoltak a nedűbe. Ma az elhízás és cukorbetegség okán díjazzák a kevésbé édes, s persze az adalékanyagot alig tartalmazó csemegéket. Dédanyáink még nem öntötték nyakló nélkül a cukrot, nem beszélve a zselésítő cukorról, ami mondhatni rossz ötlet – gyorsan készíthető vele émelyítő, kocsonyás maszlag.

Jó gyümölcs, jó cefre, jó főzőmester

Jó pálinkák érkeztek, szakértő is elemezte őket, legtöbb a tabajdi pálinkafőzdéből került ki, Kovács-Siklósi Judit főzőmester keze alól. A kevés női főzők egyike, a legutóbbi országos versenyen több aranyérmet nyertek pálinkái. Az egyetlen cseresznyepálinkát Acsai Imre vitte a helyi mustrára, kiváló minőségben, Berki Szabolcs Irsai Olivér szőlőpálinkája szintén kitűnően sikerült. Jó gyümölcs, jó cefre, jó főzőmester – ez a nyílt titok. Bárányos Csaba polgármester elárulta, hogy Acsai Imrével egy helyről vettek szőlőt, főzettek törkölyt is, szőlőpálinkát is belőle, s mindegyik más lett. Nincs két egyforma ugyanabból a gyümölcsből sem. Éppen a nem ipari jelleg miatt egyediek a pálinkák.

Pintér István gyerekkorában az édesapjával tartott, amikor Alcsútra mentek lovaskocsival, s vitték a Hertendi-főzőbe a törköly-, sárgabarack-, szilvacefrét. Hörtendinek mondták Tabajdon, állítólag még valamelyik pesti szállóból is jöttek hozzá pálinkáért, pedig hol voltak még akkor a mai korszerű gépek! Pintér gazda Tabajd egyik legszebb régi házában lakik, s mindig ínyenc pálinkákkal rukkol elő. Van szőleje, gyümölcsfái, inni inkább csak kóstolással szokott, egyik unokája, Setét Gyula (könnyűiparimérnök-hallgató) követi a gazdálkodó hagyományokat.

Pintér István ínyenc pálinkái és lekvárjai

Pintér István főzött-főzetett már kökényből, sütőtökből, az idén bodza- és akácvirágból pálinkát, unokája faeperből, amit itt szedernek mondanak. A nagyapa éjjel-hajnalban a Kossuth Rádiót hallgatja, a mezőgazdasági műsorokat leginkább, ősszel két régi fajta szilvafácskát vett, várja a termőre fordulást. Nyolcvan esztendőn felüli kora nem látszik rajta. A huszonhétféle lekvár között a koronázatlan királynő mindig a sárgabarack, sok variáció születik e csodás gyümölcsből. Harsányi Gáborné somlekvára is osztatlan sikert aratott, Szendi Iván váli ültetvényében szedte a nagymagvú, különleges zamatú somot.

A fiatalasszonyok kísérleteznek, újítanak, nem zúdítják a fehér répacukrot a lekvárba, befőttbe. Házias, jókezű anyák, nagymamák fortélyait követik, s modernizálják okosan. Marton Sándorné Somogyi Margitka nyolcunokás nagymama, nem rest bíbelődni apró gyümölcsökkel, s ahogy mondja, a semmirevaló, hitványabbnak tartott termésekkel. Éjjel szedi a piszke kicsiny kocsányát, hámozza a sárgabarackot, idén hozott apró piros szilvából főzött lekvárt, amit közönségesen fosókának hívunk mifelénk. Jostából is főzött, az udvaron terebélyesedik a roppant tüskés bokra. Főzik az üstben a lekvárt, a Badacsonyban termett sárgabarackból – Tabajd körül van ilyen nevű szőlőhegy is. Kevesebb fiatal asszony és férfi vesződik földdel, befőzéssel, állatokkal, de Tabajdon nem fogytak el, akik követik ezekben az elődöket. Jövőre újabb kategóriát talál ki a polgármester a bemutatkozásra nekik.