Korom az arcon, avagy a mohai tikverőzés legendája

A tikverőzés játékának szereplői mindig fiatal fiúk, legények. Kenderszakállas, pirosra festett orrú és szemöldökű fekete filcből készült álarcot viseltek. Ruhájuk rongyos, szalagokkal teleaggatott, kezükben furkósbot. A 8-10 álarcos mellett két fiú lánynak öltözött fel, ők vitték a kosarakat, melybe az adományok kerültek. Falvanként eltérő alakoknak öltöztek fel, volt láncos, kutyákat elijesztő alak, cigánynak beöltözött vagy épp medvének álcázott tikverőző.

A játék folyamán házról-házra jártak, termékenységvarázslás céljából finoman „elfenekelték” a tyúkokat, és bekormozták a lányokat, fiatal menyecskéket. Ahol nem kaptak tojásokat, ott loptak, és gorombák is voltak a háziakkal. Néhány háznál megálltak, fánkkal és borral kínálták őket. Estére az egyik fiú édesanyja megsütötte a szerzett tojásokat, ezt fogyasztották vacsorára, és néhol báloztak is ezután. A falusiak azonban jó szívvel vették a tikverőzők látogatását, úgy tartották, hogy jó szerencsét és egészséget hoznak a házhoz.

Pesovár Ferenc kutatómunkájának köszönhető, hogy a mohai tikverőzés hagyománya fennmaradt és a mai napig élő szokás. A Móri-völgy és a Velencei-tó területén több településen készültek feljegyzések az ehhez hasonló népszokásokról, de egyedül Moha tett szert országos hírnévre. A tikverőzés hagyománya egészen a második világháborúig élt a következő falvakban: Dinnyés, Sárosd, Csókakő, Söréd, Gyúró, Iszkaszentgyörgy, Seregélyes, Kajászószentpéter, Ráckeresztúr, Sukoró, Vál, és Fehérvárcsurgó.

Pákozdon a mohaihoz hasonlók az alakoskodók, de ők a környező pusztákra, községekre is ellátogattak, nem csak a falun belül tikverőztek. Pátkán egy muzsikás, egy durrogatós, egy cigánylány és egy postás volt a szereplője a tikverőző csapatnak. Tordason kifordított ruhákba bújtak a legények, és sokan lóháton követték a szekéren ülőket.

Gárdonyban betyárnak, csikósnak, postásnak és koldusnak öltöztek be.  Ennek megfelelően a csikós ostort, a postás levelestáskát, a koldus pedig kosarat vitt a kezében. A postás a legények tréfás farsangi leveleit adta át a lányoknak, akiktől ezért pénzt kapott. A levelek gyakran a lányok viselkedésére vonatkozó rigmust tartalmaztak: Olyan vagy mint a páva, Vigyázz, hogy hasra ne ess a konyhába!

Megkérdeztük a mohai rendezvény egyik önkéntesét, Jaskó Évát, hogyan is zajlik az idei, február 13-ára eső tikverőzés.

Mióta készülnek az idei rendezvényre?

Január közepén kezdtük el a készülődést, általában legalább egy hónapot szoktunk számolni.

Körülbelül mennyi érdeklődőre számítanak?

Pontos számadatot nem tudunk, mert szabadtéri program, amihez nem kérünk regisztrációt, de a tapasztalat azt mutatja, hogy többezres nagyságrenddel kell számolni. Nagyban függ az időjárástól is, mennyi érdeklődőt köszönthetünk.

Minden érdeklődő szívesen vesz részt a hagyományőrzésen, vagy vannak, akik csak passzívabb szemlélődők, és nem kérnek a kormozásból?

Azok, akik a kis falunkba látogatnak külön a tikverőzés kedvéért, túlnyomó többségben szívesen fogadják a kormozást. Általában egy kevés jut mindenkire, nem ijesztő mennyiség – akit alaposabban kikennek, azt közelről ismerik. Hogyha külön kérik a fiúktól, hogy csak egy kicsit kapjanak a koromból, akkor ezt tiszteletben szokták tartani. Természetesen akadnak olyanok is, akik ki kívánnak maradni, vagy előzetes ismeretek hiányában meglepődnek, megrökönyödnek ezen a szokáson. Kifejezett akarata ellenére nem kormoznak be senkit.

Mindig önkéntesen jelentkeznek a résztvevők, vagy vannak családok, ahol öröklődik a feladat? Lelkesek a helyi fiatalok?

A részvétel kizárólag önkéntes alapon történik, a részvétel és a szerepkör is. A fiúk egymás között beszélik meg, kire milyen feladat hárul. Vannak tősgyökeres családok, ahol több generáció is részt vett már a tikverőzésben, sőt, ők vannak többségben. Vannak olyan fiatalok is, akik mindentől függetlenül döntenek úgy, hogy jelentkeznek – gyakran, akiknek a családja nemrég költözött a faluba, esetleg távolabbi családi vagy baráti kör útján ismerik a tikverőzést. A maskarások maguk döntik el, hogy kik öltözhetnek be.

Milyen régi maszkokat, ruhákat viselnek az alakoskodók? Mióta öröklődnek?

Érdekes jelenség több éve már, hogy mindenki saját magának készíti el a maskaráját, és a ruha a gazdájával vonul vissza. Ez már csak azért is érthető egyébként, mert ezek a ruhák hamar kopnak úgymond, ahogyan egész nap forgolódnak bennük udvarokban, tyúkok körül stb. Minden évben felújítják a ruhákat beöltözés előtt. Sajnos szomorú jelenség, hogy a többezres látogatók tömege alkalmanként megtépkedi a ruhákat, aminek a hagyományőrzők nem szoktak örülni, mivel ezek a ruhák a gazdájuk számára igencsak értékessé válnak az élményektől, amiket bennük felvonulva szereznek.

A legszebb darabokat múzeumban őrzik?

Nem tudunk róla, hogy múzeumban lennének tikverő maskarák, általában a gazdájuk a visszavonulásukkor elteszi magának emlékbe.

Idén már hetedik éve annak, hogy felvételt nyertek a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, hogyan éli meg ezt a falu? Büszkék a hagyományaikra?

A falu természetesen rendkívül büszke a tikverőzésre, és örül az elismerésnek, megtiszteltetésnek, amit a Nemzeti Jegyzékre kerülés jelent. A tömeges érdeklődést, ami ezzel jár, kicsit megszeppenve de nagyon meghatódva fogadjuk.