Gyertyát szenteltettek és medvét lestek Fejérben őseink Gyertyaszentelőn

Február másodikát elsősorban a medve időjárásjóslásához kötik. A hiedelem szerint felébred téli álmából, kijön a barlangból, és ha meglátja az árnyékát, visszabújik aludni, és tovább tart a tél. Magyaralmáson úgy tartották, hogy ameddig nyúlik a medve árnyéka, annyira fog befújni a téli hóvihar.

Már az ókeresztény kortól Jézus jelképe a gyertya, így az egyik legrégibb szentelmény is. Mária és József ezen a napon szentelte a fiút Istennek, ezért a gyertyák a fény kiáradását is jelképezik.

Fejér megyében a szentelésre szánt gyertyákat vásáros vagy búcsújáró helyen vették meg. Voltak, akik a tavalyi gyertyát szenteltették újra. Miután a pap megszentelte a gyertyát, a hívek a falra, a szentkép mellé vagy az ágy fölé, esetleg a sublótba tették azt.

A szentelt gyertyának csodás erőt tulajdonítottak, betegségek, rossz dolgok elhárítására. Újszülöttek ágya mellett égették a gyertyát, míg meg nem keresztelték a babát, és a nagy nyári viharok során keletkező kár ellen is meggyújtották. Csókakőn már betegség esetén elővették, a beteg ember kezébe adták, vagy az ágya körül háromszor körbevitték, hogy meggyógyuljon. Elterjedt szokás volt az egész faluban, hogy ha súlyos beteg volt a háznál, az asztalára egy pici oltárt csináltak: leterítették egy fehér abrosszal, rátették a keresztet és a szentelt gyertyát. A család körbeülte az oltárt és imádkozott a betegért. A halálos betegek kezébe is adtak gyertyát, az utolsó kenet feladásakor és a virrasztás során is szentelt gyertyákat égettek.

Gyertyaszentelőkor az időjárás alakulását is nagy figyelemmel követték. Mind a katolikusok, mind a reformátusok hittek abban, hogy a február másodikai nap befolyásolja a tél további alakulását. Úgy tartották, hogy ha fényes, napsütéses idő van ezen a napon, akkor a tél még sokáig tart, szükség lesz a tüzelőre és a meleg ruhára. Sárkeresztesen, Bodajkon és Csákváron kalendáriumi mondókát mondtak: „Ha fénylik gyertyaszentülő, Gazda az izzéket szedd elő!” Magyaralmáson kicsit más változatban él: „Ha fénylik gyertyaszentelő, A szűrödet vedd elő!”

Fehérvárcsurgón ezt továbbgondolták: a pap fejét a hó lepje el inkább, mintsem a nap süsse, mert utóbbi esetben a tél még sokáig itt marad, a tavasz pedig rövid lesz. Csókakőn azt figyelték, meddig süt be az ablakon keresztül a napfény: „Ha besüt a nap, akkor még behordja,” azaz még odáig befújja a szél hóval a házat. Ha borús, esős nap volt, már várták a tavaszt. Bodajkon és Fehérvárcsurgón a ház folyosóját tekintették mércének.