2018.01.27. 09:30
Irénke néni már régóta tervezgette, hogy összegzést ír az életéről
Buzás Lajosné Irénke A Bakonytól a Bakonyig mégis hosszú az út címmel írt pályamunkáját különdíjjal jutalmazták nemrégiben.
dgdg
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézettel közösen pályázatot hirdetett 60 év felettiek számára. A pályázat során a pályázóktól önéletírásokat, visszaemlékezéseket vártak az alábbi témakörök valamelyikéből: személyes múlt, az életút egy-egy eseményének valamely emlékezetes pillanata, esetleg egy történelmi pillanatnak a megírása.
A Nádasdladányban élő Buzás Lajosné Irénke néni is vállalkozott egy ilyen pályázat megírására, hiszen már régóta tervezgetett egy hasonló összegzést a családjáról, életútjáról. A Bakonytól a Bakonyig mégis hosszú az út címet viselő tizenhárom oldalas írás elején gyerekkoráról, a cselédlakásban leélt évekről mesél. Arról is ír, hogy fiatalon megízlelte a kétkezi munkát is, kisgyermekként fent ült a bakon és szekérbe fogott teheneket hajtott, de trágyát is teregetett. A pályaválasztás furcsaságairól is közöl pár gondolatot. Irénke néni volt körzeti ápolónő, dolgozott kórházakban, a helyi Vöröskereszt helyi szervezetének vezetője volt, jelenleg is képviselő és a helyi nyugdíjas klubot is vezeti.
Mint írta, kívánsága szerint a Bakonyban szeretne örök álmot aludni. Irénke néni életútját különdíjjal jutalmazták, könyvcsomagot és emléklapot vehetett át. Azóta már hanganyag is készült az írásból, melyet a rádióban is felolvastak. Sőt, az egyik nagy budapesti színház is lát a pályamunkában fantáziát, mert már ők is felkeresték Irénke nénit.
Siki Szabolcs