2018.01.15. 08:00
A Don-kanyar felől: a hősies küzdelem történelmünk része
Jány Gusztáv honvéd tábornok, katonai parancsnok 1943. március 12-én kelt hadparancsában már elismeréssel méltatta a magyar katonák bátorságát.
p
„A magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélkül gyéren megszállt nagy kiterjedésű védőállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot. A hadsereg színe-java ott veszett a nagy túlerővel szemben vívott csatáiban, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott.”
A doni katasztrófa 75. évfordulójára emlékeztek vasárnap Enyingen és Csákváron.
„Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesültjeink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket” – állt továbbá Jány Gusztáv magyar királyi honvéd tábornok hadparancsában.
Enyingen a városi megemlékezés a 2. magyar hadsereg értelmetlen doni pusztulásáról vasárnap délelőtt a Nepomuki Szent János katolikus templomban szentmisével kezdődött. Kallós Péter plébános az oltár előtt felállított Hősök Könyvénél mondott imát az áldozatok, a halottak lelki üdvéért.
A megemlékezés a Hősök Kertjében, a katolikus temetőnél, a második világháborús emlékműnél folytatódott. A hősökre Viplak Tibor polgármester és Iván Géza református lelkipásztor emlékezett.
– A 2. magyar hadsereg hősies küzdelme a Don folyó partján mindörökre történelmünk része marad – hangsúlyozta beszédében Viplak Tibor. – Az esemény körülményeinek és részleteinek ismerete – különösen a katasztrófa évfordulóján – főhajtás azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben estek el Voronyezs környékén.
„A szél, hordja széjjel, álmunk az éjjel: megfagyott. / A hóban süppedünk el. Miért jöttünk el? – már nem tudom” – Krulik Zoltán A Don-kanyar felől kezdetű dalszövegét Kató Balázs tolmácsolta. „Békét adj szívünknek” – egyházi énekkel közreműködtek a hívek, trombitaszóval Demény István kürtművész.
Csákváron, a Szabadság téri Hősi Emlékműnél gyűltek össze az emlékezők szombat délután a szállingózó hóban, huszárok sorfalával szemben, hogy együtt róják le kegyeletüket és tiszteletüket a doni áldozatok előtt. Knausz Imre alpolgármester beszédében rámutatott, Magyarország szinte minden településén van hősi emlékmű, ami azt jelenti, minden településnek megvannak a maga áldozatai, akik vérüket adták a hazáért. Abban a haladás évszázadának nevezett 20. században, amelyik a civilizáció két legpusztítóbb háborúját hozta el. Hősök voltak, vagy áldozatok a 2. magyar hadsereg katonái? – tette fel a kérdést beszédében az alpolgármester. A legtöbbjük semmi olyat nem tett, ami eget rengető, netán látványos hősi cselekedet lett volna. Mégis, hősök voltak ők: a kötelességteljesítés, a bajtársiasság és a helytállás hősei, akik nyilván szívesebben éltek volna békében családjuk és barátaik körében. – adta meg a választ Knausz Imre.
A beszédet követően a Cimborák férfikórus tangóharmonikán kísért katonadalokat énekelt, majd Vihar Béla: Egy katona megy a hóban című versét adta elő Hegedűs Péter. Az ünnepség koszorúzással zárult, többek között a város vezetése, a református egyház képviselői, a rendőrség, a polgárőrség, valamint a képviselő-testületi tagok hajtottak főt az emlékmű előtt.