Izgalommal készül az éjféli misére Spányi Antal megyés püspök

– Pár nap, és sok helyütt már a karácsonyi égősorok ragyognak a házakon. Az átlagember azon tipródik, milyen ajándékot vegyen, mivel tudná leginkább megörvendeztetni szeretteit a boltok polcairól. Ön mit tanácsol az adventi várakozóknak? Milyen attitűdre való törekvést?

– Az Isten folyton keresi az embert, az embernek is keresnie kell az Istent. Bár ennek a keresésnek nincs időkorlátja, mégis az advent, a karácsony az az időszak, amikor valahogy mélyebben át akarjuk élni Isten közelségét. Sok mindenbe kapaszkodhatunk, sok jó dolog van körülöttünk, de végső értelmét a dolgoknak csak az Istenben fölismert szeretetben találjuk meg. Karácsony éjszakája tele van örömmel, de ez az öröm több annál, mint amit mi mostanában berendezetten megszoktunk: a csilingelő, vibráló díszek, az ünneplés kedves jóérzései. Sokkal mélyebbről felbukkanó öröm van benne, az, hogy Isten valóban szeret engem. Úgy, ahogy vagyok. Igazi, értünk hozott áldozattal mutatta meg, hogy szeret bennünket. Ez erőt ad a gyengeségben, vigasztalást ad a szomorúságban, értelmet és célt ad az értelmetlenségben, reményt ad akkor is, amikor úgy érezzük, hogy minden nagyon sötét körülöttünk.

– Hogyan készül a Székesfehérvári Egyházmegye az adventi időszakra?

– Az egyház nem múzeum. Nem 2000 évvel ezelőtti történések, dolgok bemutatása, amiket leporolgatunk időnként, és szépen kirakjuk, majd azt mondjuk, de szép volt, és hazamegyünk. Az egyház az élő Istent ünnepli, aki ma is él és ma is cselekszik és ma is üdvözít. Ugyanúgy szeret bennünket, mint akkor, 2000 évvel ezelőtt és azóta is. Még akkor is, ha mi ezt a szeretetet nem tudjuk befogadni, vagy nem tudunk rá megfelelően, helyesen, jól válaszolni. Ma sokan mondják, hogy aki hívő, az egyszerűen hiszékeny; pedig kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy össze-vissza bármiben hiszünk. Ez ellen mindig nagyon keményen ellenkezzem. A legfontosabb kérdés számunkra, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Miképpen van Jézus Krisztus istensége és embersége?

Egyfelől szeretünk belőle olyan Istent faragni, aki nagyon fölöttünk van, aki annyira több nálunk, hogy szó sincs arról, hogy kövessük. A másik, talán ma elterjedtebb, amikor Jézusnak csak az emberségét ragadjuk meg. Ilyenkor egy nagyszerű tanítóvá válik, vagy egy jó baráttá. Ha csak egy nagyszerű tanító, akkor rajta kívül még sok más tanítója van az emberiségnek, miért kéne éppen őrá figyelni? Ha pedig csak barát, akkor, mint egy „kedves barátot” meghallgatom, néha kicsit el is távolodok tőle. A karácsony eseménye, története azonban segít az igazi Jézus Krisztust megragadnunk.

– Bizonyára megsokasodnak advent idején a feladatai.

– Karácsony előtt, mint az egyházmegye püspökének, sokféle feladatom, kötelességem van, ami persze fáradtság is, de sok örömöt is jelent. Nemcsak a szentmisékre készülök beszédekkel, hanem igyekszem megjelenni minden olyan eseményen, ahová elhívnak, ahol az emberek készülnek az ünnepre. Munkatársaimmal minden évben közösen készülünk a szentestére. A mai napig izgalommal készülök az éjféli szentmisére, amely komoly kihívás, mert karácsonykor egy olyan titkot ünnepelünk, amit nehéz felfogni: Isten eljött az emberhez.

A lelkemben én is azt vizsgálom, hogy én hogyan találkoznék vele, Krisztussal. És ez a legfontosabb. Mert szép és sajátos hangulata van a szentestének, de életünket nem mindig az ünnepek változtatják meg, hanem hogy az ünnep lényege hogyan lesz folyamatosan jelen az életünkben.

– Van-e, volt-e az idei egyházi évnek, illetve a kezdődő adventnek sajátságos üzenete?

– Minden egyházi évnek és adventnek van egy sajátságos üzenete, amely végső soron ugyanaz, és mégis másképpen válaszolunk rá. Kicsoda Jézus Krisztus az én számomra? Ezt a kérdést meg lehet kerülni, el lehet napolni, de soha föl nem tenni annak az embernek, aki akár csak egyszer is találkozott Jézussal, az ő személyével, nem lehet. Valamikor ez a kérdés elő fog bukkanni az életünkben. Egy másik emberrel való viszonyomat sem abból tudom igazán, hogy milyen papírok szólnak róla, hanem a mindennapi találkozásainkból. Hogy kicsoda Jézus Krisztus számomra, akkor tudom megválaszolni igazából, ha abból indulok ki, hogy milyen a mi viszonyunk, hogyan fordulok hozzá, milyen ő énhozzám?

A mai embernek elég nagy problémája, hogy mindig önmagából indul ki. Az Istennel való kapcsolatát nem tudja őbelőle kiindulva tekinteni. Karácsony éjszakáján Isten nagyon sokat elmond magáról. Például azt, hogy emberré lett, hogy születése csendben és egyszerűségben történt, szinte észrevétlenül. És mégis, ezáltal megváltozik a világ. Ahhoz, hogy Jézus Krisztus belépjen az én életembe, ahhoz nekem is szükségem van erre az elcsendesedésre és egyszerűségre. Az Isten ebben a csendben tud megszólítani minket.

– Sikerült az elmúlt évben Fehérváron és környékén a hívők táborát gyarapítani?

– Örömmel tapasztalom, hogy egyházi iskoláinkat évről évre bővítenünk kell a nagyszámú jelentkezők miatt. Több mint ötezer gyermek tanul és 200 pedagógus végzi munkáját az egyházmegyénk fenntartásában működő oktatási intézményeinkben. Minden állami iskolában megoldottuk az iskolai hit- és erkölcsoktan oktatását – végzett hitoktatók segítségével. Hálásak vagyunk a kormánynak és az önkormányzatoknak, hogy támogatásukkal a bővítéseket elvégezhettük. Nemcsak intézményeink fejlődnek, hanem templomaink és búcsújáró helyeink is megszépülnek a kormányzati támogatások segítségével. Ezek új lendületet adnak nemcsak az idősek, de a fiatalok, a gyermekek hitéletében is. Egyházmegyénk kiemelt zarándokhelyeire évről évre többen érkeznek, lelki megerősödést, számtalan kegyelmet kapva az ott megtapasztalt belső élményekben.

– Nincs olyan rég, hogy felállt a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság, s nemrég az a Hungary Helps, amely hazánk szerepvállalását szervezi a migrációs területeken. Mint a Katolikus Karitász vezetője is, miként látja, mit tehet a keresztény gyökerű Magyarországnak a világban dúló keresztényüldözések ellen?

– Erre a két kérdésre hadd válaszoljak a legfrissebb élményemmel. AD LIMINA látogatáson voltunk a Szentatyánál, amely a püspökök római látogatását jelenti a pápánál. Ez alkalmat szolgáltat a pápa és a püspökök mind gyümölcsözőbb együttműködésére. Ferenc pápa – akivel én most találkoztam először – nagyon közvetlenül invitált bennünket. Sokat ajándékozó, meghatározó, felemelő élmény volt beszélgetni vele. Utat mutatott pasztorális kérdésekben, elvi kérdésekben, és Európáról is beszélt. Arról, hogy igen fontos, hogy a nemzetek a saját identitásukat megőrizzék, hogy következetesen ápolják a keresztény kultúrát, hogy nem hagyhatják elveszni értékeiket. Beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeket megkereszteljük, mert ez kegyelmi kérdés. Beszélt a családról, a gyermekvállalás fontosságáról, s hogy ezekben erősítsük meg az embereket, támogassuk és tegyünk meg mindent értük.

A Szentatyának nagyon egyértelmű és nagyon világos tanítása volt, hogy Európának meg kell őriznie az értékeit. Nem egy európai közös népek masszája alkotja Európát, hanem Európa értéke, az, ami létrehozta! Ez az érték az egyes nemzetek kultúrája, hagyománya, ahogy megélik a maguk hitét. Ahogy hitük emlékeit őrizve próbálják a keresztény értékeiket, kincseiket átadni. A Szentatya nagyra értékelte a magyarokat, és elismerően beszélt a magyar kormányzat és a magyar egyház törekvéséről, ahogy próbálják segíteni az üldözött keresztényeket. Ahogy összefogva komoly összegekkel támogatják az üldözötteket, a menekülésre kényszerítetteket, hogy tudjanak otthon, saját földjükön maradni. Világosan látta, hogy a magyar egyház, a magyar társadalom nyitott, hogy ezt a nagyon súlyos problémát a helyén kezelje, áldozatosan és a szeretetét megmutatva segítsen a megoldásban.