A székesfehérvári úszónő, aki legyőzte a rákot

Galambos Kinga 1994. november 29-én látta meg a napvilágot Székesfehérváron. Gyerekkora óta érdekelte a sport, az úszással először óvodás korában találkozott, amikor is pedagógusai elvitték tanulóikat a Delfin SE klubhoz úszásoktatásra. Kinga már ekkor kitűnt képességeivel, a víz valósággal „magába fogadta”, így röviddel az első élmény után egyre gyakrabban kezdte el látogatni a székesfehérvári uszodát, előfordult, hogy heti 11 edzése volt. Dániel András mester kezei alatt formálódott a tizenéves lány, aki sorban hozta el az érmeket különböző hazai versenyekről, illetve Görögországban és Ausztriában is sikereket ért el. Legjobb eredményének egy országos 12. helyezés számít 200 m mellúszásban, ám ő mégsem erre a legbüszkébb, hanem egy diákolimpiai időeredményére, amit később sosem tudott megúszni. 2011-ben aztán bekövetkezett az, amire senki sem számított.

Kingánál rosszindulatú vesedaganatot fedeztek fel az orvosok, egy hét alatt már 5 kg-ot fogyott, innentől kezdve pedig megindult az akkor 17 éves lány életének legsötétebb korszaka. Nem ugorhatott többet a medencébe, magántanuló lett, vizsgálatok egész sorozata és kilenc kemoterápia várt rá. A harmadik kezelés után megtörtént vele minden lány rémálma, kihullott a haja, betegségét kendők és paróka alá kellett rejtenie. Az emberek többsége valószínűleg itt adta volna fel, ám Kingában egy igazi sportoló szíve dübörgött.

Három hetente kapta a kezeléseket, amik nagyon legyengítették, de nem telt el olyan hét, hogy ne látogatta volna meg osztályát vagy csapatát és a tőlük, valamint a családjától kapott szeretetből és támogatásból merített erőt. Mit érezhet egy fiatal lány, amikor egy ilyen hírt közölnek vele? Mondja el ezt maga az érintett:

„A mai napig emlékszem arra a csütörtöki napra, amikor megkaptam a hírt. Kezdetben nem nagyon fogtam fel, hogy miről is van szó, olyan érzés volt, mintha egy egyszerű náthát állapítottak volna meg. Édesanyámmal bementünk az iskolába, elmeséltük az osztályomnak, tanáraimnak, hogy mi a helyzet, és akkor sírtam el magam először. Elmondhatatlan érzés, amikor 30 ember odajön hozzám, átölel és bátorító szavakkal enged el erre a harcra.”

Két alkalommal vett részt a rákból gyógyult betegek hivatalos olimpiáján, az Onko Olimpián, melyet kétévente rendeznek Varsóban. Itt a világ minden tájáról érkezett gyerekek versengenek egymással különböző sportágakban, ám ahogy magam is tapasztaltam, sokkal inkább szól ez az esemény a barátságról, a nemzetközi kapcsolatok kialakításáról, a gyerekek iránti tiszteletről, mintsem a valódi versenyzésről. Magyarországon a Gyermekrák Alapítvány szervezi össze az induló csapatot.

Kinga 2012-ben két számban, 100 méteres gyors-, és 100 méteres mellúszásban indult, két aranyéremmel tért haza Székesfehérvárra, 2014-ben pedig már három kategóriában, a korábbi 100 méter gyors-, és mellúszáson kívül már 100 méter háton is nekivágott a versenynek, újabb 3 aranyéremmel gazdagítva a magyar sportolók éremtáblázatát. Elmondása szerint élete egyik legfelejthetetlenebb pillanata volt az, amikor felállhatott a dobogóra és miközben neki szólt a Himnusz, mint egy kisfilm, lepergett előtte minden korábbi nehézség, amin ilyen fiatalon át kellett esnie.

Mindkét olimpia idején korábbi egyesülete, a Delfin SE segítette felkészülését.

2016-ban, 5 évvel azután, hogy megállapították a betegségét, hivatalosan is gyógyultnak nyilvánították, ma már a Pécsi Tudományegyetem matematika-fizika tanár szakos hallgatója.

A sport segítette a felépülését

Dániel András, a Delfin SE mestere, 40 éve foglalkozik úszásoktatással, a következőképp emlékszik vissza Kingára.

Óvodásként ismertem meg, és már az első alkalmakon feltűnt, hogy milyen jól mozog a vízben, mennyire élvezi azt. Amikor hírt kaptunk Kinga betegségéről, rettenetesen éreztem magam, teljesen érthetetlen volt számomra, hogy egy gyerek, akinek az életét nagymértékben meghatározta a sport, miként kerülhetett egy ilyen helyzetbe. Kinga mindig vidáman, mosolygós arccal érkezett az uszodába, tele tervekkel, ám ami a legfontosabb: egy volt közülünk. Szörnyű volt, hogy nem tudtuk mi lesz a sorsa. Biztos vagyok benne, hogy a tény, hogy ő úszott, mind lelkileg, mind fizikailag rengeteget segített neki abban, hogy felépüljön a betegségéből. A kezelések alatt is mindig látogatta az edzéseket.

Kinga Onko Olimpiára történő felkészítése kisebb terheléssel zajlott, főként a vízi mozgásra helyeztük a hangsúlyt, a tornát a háttérbe szorítottuk. Terelgettük őt a neki legmegfelelőbb irányok felé, ő pedig hatalmas akaraterővel és szorgalommal készült a nagy eseményre, aminek aztán meg is lett a gyümölcse. Le a kalappal minden téren előtte!

Richtárich Regina 17 éve foglalkozik oktatással, ő volt az, aki Dániel András útmutatásai alapján irányította Kinga Onko Olimpiára való felkészülését. A következőket mondta el a feol.hu-nak.

Kingát kisgyerekkora óta ismerem, versenyzőként együtt úsztak a fiammal. Váratlanul ért minket betegségének a híre, hisz semmiféle egészségtelen dolgot nem csinált, versenyszerűen sportolt. Lehetett látni rajta, hogy valami gond lehet, fáradékonyabb volt, erre azonban egyikünk sem gondolt volna. Mikor már felgyógyult, megkereste az egyesületet, hogy segítenénk-e az Onko Olimpiára való felkészülésében, így én edzettem őt a számokra. A 2012-es eseményre végig Székesfehérváron készült fel. Heti háromszor járt hozzánk edzésre, nagyon lelkes volt, visszatért belé a versenyszellem, és folyamatosan küldte nekünk Lengyelországból is a fényképeket, információkat. Örültünk, hogy újra a vízben van és edz, ismét megtalálták azok a kihívások, amik versenysportolóként mindig előtte álltak. Magáról a versenyről sokat nem tudtunk a felkészülési időben, kérdéses volt, hogy milyen ellenfelei lesznek, hogy fog ez a dolog zajlani, megtettük a maximumot, azt pedig, hogy Kinga ilyen szép eredményekkel tért onnan haza, egy igazi bónuszként könyvelhetjük el. 2014-ben már Pécsett tanult, így a tréningjei is ott történtek, tanácsokért, tippekért azonban továbbra is fordult hozzánk.

Mindkét edzőtől megtudtuk, hogy habár Kinga élete nagy részét ma már Pécsen tölti, gyakran belátogat hozzájuk az uszodába, folyamatosan tartják vele a kapcsolatot.