Több, mint fél tucat technikával dolgozik Fendrich Veronika

Csákvár a végállomás? – kérdezi talányosan a többféle technikát használó alkotó, aki Miskolcról, Egeren, Budapesten és Székesfehérváron át végül Csákváron telepedett meg. Volt többek között művelődési asszisztens, felszolgáló, koordinátor, természetgyógyász, kézműves és festő. Művészeti tanulmányaiban is sokrétű: idevágó érdeklődése az énektanulástól a festészeti tanulmányokon keresztül a hímzésig terjed, de több nyelvből műfordít, dalszövegeket és verseket ír. (Az ember elgondolkodik, mindezt hogyan, s mikor, mert közben három kiskorú gyermekről is gondoskodik...) Mint vallja, sokféle hatásnak köszönheti, hogy ma ott tart, ahol. A nagyszülői példa után néhány kitűnő pedagógus (pl. gimnáziumi magyartanára) inspirálta kiváltképpen, de a tibeti gyógyítás és az impresszionisták munkásságából is merít, ahogyan a világirodalom nagyjaiból, az ezoterikus irodalom szerzőiből és saját barátaiból is.

Veronika amiből és amivel csak tud, alkot, tovább gondol. Grafit, tus, szén, akvarell, tempera, akril, olaj, pasztell – amit csak lehet, kipróbál. Életfilozófiája ennek megfelelően nyitott és szárnyaló: Az élethez bátorság kell. Ne féljetek az élettől! A tárlaton Fendrich Veronka színes, ötletes, értékes munkákkal gazdagította a Vértes Emlékház kiállítását. Az alkotót a látogatók egyébként eddig a megnyitókon hallhatták, ezeken francia sanzonokat énekelt a jelenlévők nagy örömére.

- Az éneklés mellett most újabb kifejezőkészségét ismerhettük meg: „Színekben az élet” címmel festményeit, grafikáit, ékszereit, babáit, díszítő tárgyait hozta el nekünk – mesélte az eseményről Tóth Árpádné Marika, az egyesület munkatársa. A kiállításon Möntör Máté gitárművész előadása közreműködött. Veronika művészi értékeit az egykori tűzoltótoronyban rendezett tárlaton Frankó-Mazács Zsoa művészeti terapeuta tárta fel, mint a méltatásban az alkotóról elmondta, a „lelkéből jön a szép ábrázolása.”